– Senki más nincs olyan elszánt rajtunk kívül, hogy akár éjfélkor is levezet fél órát egy út közepén fekvő állatért, ezért bármikor autóba ülünk, ha hívnak minket – szögezte le Bodnár Ágota, a Soproni Madármentők Alapítvány elnöke. – Ilyenkor úgy érezzük magunkat, mintha egy akciófilmbe csöppentünk volna, ugyanis perceken múlhat a jószág élete. Jó érzés menedék lenni. A legszebb része a folyamatnak természetesen az elengedés, amikor az egykor magatehetetlenül fekvő állat hazatérhet az élőhelyére.

A madármentők nem tesznek különbséget az állatok között – a gyakran megvetett városi galambokat is ugyanolyan ellátásban részesítik, mint a veszélyeztetett fajokat. – A galambokat különösen hálás gyógyítani – folytatta Bodnár Ágota. – Nagyon szívósak, elképesztő, hogy mi mindent kibírnak. Emellett hűségesek is, még arc- és hangfelismerő képességük is van. A városi galambok létezéséről az ember tehet. Ezt a madárfajt már legalább ötezer éve háziasítottuk. Gondoljunk csak a postagalambokra, amelyek kiképzett példányai a világháborúk hevében vitték az üzeneteket, rengeteg katona életét megmentve! Az új technológiák megjelenésével ezeket a szárnyasokat szélnek eresztették. Az ő utódaik azok a galambok is, amelyekkel nap mint nap találkozunk Sopron terein.

– Az állatról emberre átvihető betegségekből száznál is több van, a galamb egyetlent hordoz, az ornitózist – összegezte Bodnár Ágota. – Ez többnyire a madarak higiéniátlan tartásának következménye. Az ürülékpor belégzésével kaphatják el az emberek, de antibiotikummal könnyen gyógyítható.