A latinul Schlumbergera névre hallgató kedves kis növény örökzöld és évelő. Amikor még kicsi, felfelé törő levelei vannak, amelyek a növekedés során válnak csüngővé. Hihetetlenül sokféle színben – fehér, rózsaszín, lila, sárga, piros stb. – létezik.

– Fényigénye nagy, ám a tűző napsütést nem kedveli – tudtuk meg Zügn Judit virágüzlet-tulajdonostól. – Az év túlnyomó részében világos helyen kell tartani, nyáron akár a kertbe is kitehetjük, de ügyeljünk rá, hogy ne érje tűző nap! Szeptember környékétől a virágzás időszakára kell felkészíteni: legalább napi 12 órára teljes sötétségre van szüksége. Ilyenkor vagy keressünk neki egy olyan helyiséget, ahol az említett időtartamban még a villanyt sem kapcsoljuk fel, vagy tegyünk rá egy kartondobozt! Ilyenkor szereti, ha éjszakánként hűvös van a szobában, de az év más szakaszaiban sem kedvező, ha fűtőtest fölé helyezzük.

Amikor a bimbók már kifejlődtek, visszakerülhet a megszokott körülményei közé. A virágzás egy–két hónapig is eltarthat. A karácsonyi kaktusz nem szereti a száraz levegőt, ezért vagy párologtassunk körülötte, vagy állítsuk más növények közé! Nem szabad hagyni, hogy kiszáradjon a földje, viszont a gyökerei rothadásra hajlamosak, ezért az a legjobb, ha hetente többször, csöpögtetve adunk neki vizet. A virágzásra való felkészítés időszakában és elvirágzás után (január, február) viszont elég, ha kéthetente egyszer locsoljuk meg.

– Elterjedt az a mendemonda, hogy a növényt nem szabad mozgatni – folytatta Judit. – Túlságosan nem érzékeny erre, ám ha nem sokat mozgatjuk, akkor kevesebb a természetes bimbóhullás. A növényt tápoldatozni a növekedési időszakban kell, virágzáskor csak nagyon mértékkel.

A karácsonyi kaktuszt speciális kaktuszföldbe vagy tőzeg, homok és föld keverékébe érdemes ültetni. Ha visszacsipkedjük a hajtásait, az bokrosodást eredményez. Ha pedig a lecsípett hajtásokat egy–két napig száraz, nem napsütéses helyen hagyjuk száradni, nedves földbe el is ültethetjük.