A muskátli szubtrópusi éghajlatról származik, s mint ilyen, a napfényt és a meleget kedveli. Ha nem gondoskodunk megfelelő téli menedékről a számára, a hideg beköszöntével elfagy. A költöztetését azonban nem kell elsietni, mivel még a 0 fokos hőmérsékletet is bírja, így az éjszakai fagyok beálltáig várhatunk vele.  

– A muskátli teleltetésére a legalkalmasabb egy kellően hűvös helyiség, ahol 10–12 fok fölé nem emelkedik a hőmérséklet – javasolta Horváth Gábor, a Kisalföldi ASzC Roth szakképző iskola kertészeti tangazdaságának vezetője. – Ez lehet egy száraz pince, lépcsőház, garázs vagy akár télikert is. Ha magasabb hőmérsékleten teleltetjük, a növény a tél folyamán is tovább fejlődhet; felnyurgul, a levele pedig lehullhat, laza szövetű és szerkezetű hajtások képződhetnek rajta.

Teleltetés előtt vágjuk vissza a muskátli virágait a szárukkal együtt, szabadítsuk meg a növényt az elszáradt, megsárgult részektől. A téli hónapokban csak mérsékelten locsoljuk, elegendő 2–3 hetente megöntözni, de inkább csak átnedvesíteni a földjét. Ha ugyanis túl sok vizet kap, gombásodhat vagy rothadásnak indulhat a növény. Télen nem szükséges tápoldat használata sem.

– A muskátlit tárolhatjuk abban a cserépben, amiben a nyár folyamán fejlődött, de dönthetünk az úgynevezett száraz teleltetés mellett is – folytatta Horváth Gábor. – Ezt a módszert többnyire álló muskátlik esetén alkalmazzák, és azoknak érdemes választani, akik pincében, sötét helyen tudják csak elhelyezni a töveket. Mindössze annyit kell tennünk, hogy kiszedjük a földjéből a muskátlit, lerázzuk a gyökerekről a földet, majd visszavágjuk a hajtásokat, a gyökereket, és így szárazon újságpapírba csomagoljuk. Fellógatva vagy egy ládában lazán elhelyezve többnyire átvészeli a téli hónapokat, de előfordulhat veszteség.