Ismerősként fogadott Kovács Péter és felesége, hisz néhány évvel ezelőtt már jártam náluk az Erdő soron lévő családi házuk kertjében. Akkor a feleség, Erzsike nyert ugyanebben a kategóriában, most pedig a férje nevezett, és vehette át a szervezőktől az első helyezésért járó jutalmat.

– Közös munka ez – fogalmazott Péter. – Nem is lehetne egyedül csinálni, a kertben mindenkinek megvan a maga reszortja, a feleségem például az „öntözésfelelős”. Nyertünk már országos díjakat is, legutóbb a Kertvilág Magazin „Az év kertje” megmérettetésén diadalmaskodtunk, de hangsúlyozni szeretném, hogy nem a díjakért, a dicsőségért, hanem a magunk örömére szépítjük a környezetünket. Persze mi tagadás, jólesik az elismerés is.

Szinte hihetetlen az a virág- és növényorgia, ami fogadja a kertbe betérő látogatót.

– Előbb kellett volna jönnie fényképezni, mert a rózsák már elvirágoztak, és a fű sem olyan, sőt semmi sem, mint két hónappal ezelőtt – mondta Péter, akitől azt is megtudtam, hogy az aszályos időszak nemcsak a növényeket, de a pénztárcájukat is próbára tette. Locsolásra havonta több mint húsz köbméter vizet használtak el. Több mint száz, nagyrészt különböző rózsatő pompázik a kertben, ezek Péter kedvencei, közülük is a diszkrét, mézillatú Nosztalgia rózsa, amit vadrózsából maga a házigazda szemzett. Rögtön ott van mellette egy különleges, rózsaillatú begónia, a szomszédságában pedig a csodálatos sárkányszárny-begónia, ami idén először virágzik a kertben, aztán egy meseszép korallfuksziát mutatott Erzsike, mert mint mondta, ahogy Péternek a rózsák, neki ezek a kedvencei.

Nehéz volt búcsút venni Kovácsék kertjétől, kifelé menet még megcsodáltam a gömbformára vágott tiszafát és selyemfenyőt, a különleges kagylóciprust és a szabályos, kúp alakú cukorsüvegfenyőt. Nincs mit hozzátenni: Gül Baba is csettintene, ha meglátogatná Kovácsékat.