Egy emberibb világ létrehozása a gyermekek nevelése útján érhető el, ezért is van manapság ez a téma annyira a középpontban. 

– Ha azt szeretnénk, hogy a gyermekünk a környezetére odafigyelő felnőtté váljon, a legtöbb, amit tehetünk, hogy időt töltünk vele – mondta dr. Molnár Katalin, a Soproni Egyetem Benedek Elek kar tanára. – A szülő a világot ne csak annak tárgyi létében, összességében ismertesse meg a gyermekeivel, hanem a maga valóságában: ismeretekkel, a cselekvés élményével!

Nem a megrendelt, ki- és befizetett, hanem a közösen átélt élmények töltenek be meghatározó szerepet hatéves korig a gyermekek személyiségfejlődésében. Sok szülő azért nem képes ilyen élményeket nyújtani, mert neki magának sincsenek hasonló tapasztalatai.

– Sokszor csak azért járnak a családok erdőbe, hogy a gyermek mozgásigényét kielégítsék, de nem biztatják a szülők csemetéjüket felfedezésre, kincskeresésre. Nem mutatnak neki példát arra, hogy miből, mit, mivel, hogyan lehet csinálni, milyen növénytársulások alkotják az erdőt, s mely állatoknak ad otthont – folytatta a szakember. – Minden egyes folyamat, ami a családban zajlik, példamutatás, gyakoroltatás és dicséret által válik belsővé, automatikusan előhívhatóvá. A természet- és környezetvédelem személyes áldozatokkal is jár, ezek azonban hosszú távon megtérülnek.

A mai világban általános, hogy sokkal nagyobbak az igényeink, mint a szükségleteink. Több élelmiszert vásárolunk, mint amennyit elfogyasztunk, több ruhánk van, mint amennyit hordunk. Ha mértékletességre törekszünk, és tartunk olyan napokat például, amikor csak gyalogosan közlekedünk vagy csak a hűtőben talált élelmiszereket használjuk fel, inspiráló példával szolgálhatunk a felnövekvő nemzedék számára.