A latin Gladiolus elnevezés a kard római nevéből származik. A nősziromfélék családjába tartozó növény Fekete-Afrikában, főként Dél-Afrikában őshonos. Évelő, de nem télálló, ezért mi egynyári növényként, illetve vágott virágként gyönyörködhetünk benne. A folyamatos nemesítésnek köszönhetően több ezer fajtája van – a szivárvány minden színében és különféle sziromváltozatokban.

– A kardvirág hagymáit – az időjárástól függően – április elejétől május végéig ültethetjük el – tudtuk meg Zügn Judit virágüzlet-tulajdonostól. – A felfelé törekvő, kemény, vastag szárú növény nem terebélyesedik, éppen ezért 15 centiméteres tőtávolságra és ugyanilyen mélységre érdemes elültetnünk.

A növény számára különösen fontos a laza, vízáteresztő, jó tápanyag-ellátottságú talaj. Agyagos, kötött talaj esetén nem ajánlatos próbálkozni vele, mivel több, mint valószínű, hogy rothadásnak indulnak a hagymái.

– Minél tápanyagdúsabb, nedvesebb a talaj, annál nagyobbra fognak nőni a virágok, bár ez függ a fajtájuktól és a hagymájuktól is – folytatta a virágkötő. – Az elvirágzás után, október elején–végén távolítsuk el a növény elszáradt részeit! A tőből egy legalább 15 centiméteres darabot megtartva a hagymákat csomagoljuk (lehetőleg egyenként) újságpapírba, és tegyük el azokat száraz, hűvös, fagymentes helyre!

Csak a ropogós hagymákat tartsuk meg, a lágyság ugyanis gombabetegségre vagy rágcsálók tevékenységére utalhat. Érdemes azoknak a növényeknek a hagymáit is eldobni, amelyeknek a levele sárga, a virága pedig satnya volt, ugyanis ezeket valószínűleg vírus fertőzte meg, ami a többi növényre is átterjedhet.

– Az elültetett hagymák a tenyészidő során fiókhagymákat növesztenek – avatott be a szaporítás részleteibe Judit. – Ezeket le kell választani róluk, majd szépen, türelmesen 3–4 éven keresztül elültetni, majd felszedni őket, míg végre körülbelül a 4. évben már nemcsak leveleket, hanem virágokat is fognak hozni.