Ez a városrész inkább kisvárosias jellegű, egyfajta kisiparos negyed, szemben az előző héten bemutatott balfi külváros gazdaházaival.

A városnegyed központi területe a szabálytalan alakú Sas tér. Valaha fontos közlekedési csomópontként működött: itt találkozott a Bécs és Pozsony felé vezető út. Nevét a 6-os szám alatt 1780-ban megnyílt Fekete Sas vendéglőről kapta.

A Bécsi utca a térről egészen az egykori Bécsi kapuig vezetett. Az utca meghatározó épülete a Szent János- vagy johannita templom. Az épület létrejöttének története szerint a tatárjárás keserű tapasztalatai és a határszéli viszonyok sarkallták IV. Bélát arra, hogy szerződést kössön a johannita lovagrenddel. A lovagok a váron kívül, a Bécs felé vezető országút mentén emelték megerősített rendházukat és templomukat. Szolgálataikért a Bécsi kapunál szedett királyi vám kétharmadát kapták meg. A johanniták hozták létre az első ispotályt, továbbá hiteleshelyet, mai elnevezéssel közjegyzői irodát is működtettek.

A városrész és a város egyik érdekessége a Bástya utcában látható kerti ház, az úgynevezett esernyős- vagy kínai kalapos ház. Ezen a területen Lackner Kristóf, Sopron XVI–XVII. század fordulóján élt polgármesterének kezdeményezésére a város gazdag polgárai kis kerti házakat építettek. Ezek nagy része a kuruc korban elpusztult, mert a várfalon túlról könnyű volt rájuk tűzcsóvát dobni. Az egykori polgármester kezdeményezése aztán a 18. században újraéledt. Ekkor épült a fertődi kínai pavilon soproni utánzata (1800), amely mögött látható a külső városfal egy része. Az esernyősháztól nem messze áll a Fehér vagy Mariazelli kereszt, amely az 1670-es években készült. Nevét szürkésfehér színéről kapta, másik neve pedig onnan származik, hogy ott gyülekeztek Mariazellbe, a híres stájer Mária-kegyhelyre igyekvő zarándokok.

A Fövényverem (Sandgrube) a XVIII. századig egy homokverem volt, amelyet a Sas tér felé támfallal erősítettek meg.

Az írás elkészítésben közreműködött dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője.