Abból az osztályból, amely – valljuk be legalább magunknak – nem képvisel különösebb színvonalat. Össze sem lehet hasonlítani, mondjuk, a spanyol vagy az angol harmadik osztállyal. Szóval ennek az osztálynak a nyugati csoportjától búcsúzik az SC Sopron, amely 2018-as megalakulását követően, két év alatt jutott fel az NB III-ba. Ott aztán az elmúlt szezonban a hatodik helyen végzett. Ez kiváló teljesítmény volt a helyi fiatalokra épülő együttestől. A szurkolók már-már a másodosztályról ábrándoztak, abban reménykedtek, hogy egy–két éven belül ismét lesz profi foci Sopronban. A merészebbek tovább szőtték az álmokat…

Aztán az idei bajnokságban történt valami. Hogy mi is pontosan, azt nem lehet tudni. A szakemberek feladata lesz elemezni a történteket és levonni a tanulságokat. Mindenesetre becsülettel végigjátszották a szezont, úgy, hogy már hónapokkal ezelőtt tudták, kiesés lesz a vége. Ezen sajnos már nem lehet változtatni, ha csak nem lesznek visszalépések…

Ettől függetlenül a következő hetek feladata lesz eldönteni, hogy mi legyen a soproni foci jövője. Megelégszünk két megyei csapattal, és minden energiát, szakmai tudást és elérhető pénzt az utánpótlásba fektetünk, és lemondunk a magasabb osztályokról, vagy a felnőtt focit új alapokra helyezzük, és újra nekivágunk az álmok megvalósításának? A város labdarúgó múltja, legendás focistái persze azt sugallják, hogy Sopronnak igenis legyen profi csapata. Három ok miatt: először a már említett nagyszerű focis múlt, másodszor a szurkolók érdekében, harmadszor pedig (és lehet, ez a legfontosabb) a fiatalok miatt, akik példaképeket keresnek, és húzóerőt jelentene számukra, hogy bekerülhetnek, mondjuk, egy NB II-es csapatba, ahonnan tovább léphetnének.

Tudom, vannak, akik most fanyalognak, azt mormogva, hogy minek nekünk foci, legyen elég a kosárlabda. Talán igazuk is lenne, ha nem a labdarúgás lenne a legnépszerűbb sportág, nemcsak országszerte, de Sopronban is. Ez semmit sem von le a Sopron Basket fantasztikus eredménysorából vagy az SKC sikereiből. Sőt, ezek a csapatsportágak egymást erősítenék.

Én mindenesetre érdeklődéssel és egy kicsit szorongással várom a fejleményeket, de azt remélem, hogy a következő években is lesz miért kimenni a Káposztás utcai stadionba, és szurkolni a soproni focistáknak.