A selmeci Bányászati és Erdészeti Főiskolán 1911-ben kezdte meg a tanulmányait, melyet az első világháború hároméves frontszolgálata félbeszakított. A főiskolát 1919 novemberében Sopronban fejezte be.

1922-től az Urikány-Zsilvölgyi Kőszénbánya Rt. brennbergi üzemének lett a vezetője, és ettől kezdve negyedszázadon át élete lényegében összeforrott hazánk legrégebbi, legveszélyesebb és egyik legnehezebb művelésű bányaüzemének a sorsával. Szociális érzékét jól jelzi, hogy barátjának, Füredi Oszkár neves soproni építésznek a tervei szerint korszerű munkáskolóniát, nyolcosztályos modern iskolát, száz gyermeket befogadó óvodát, jól felszerelt kórházat és bányásztemplomot építtetett. A szomszédos Görbehalmon létrehozta az első, lakbérmentes, 75 lakásból álló, korszerű bányásznyugdíjas-otthont.

Zsidó származása miatt 1944-ben Vajk Artúrt letartóztatták, és Breuer György bányagondnokkal, valamint Füredi Oszkár építésszel együtt a sopronkőhidai fegyházba hurcolták. Szabadulása után folytatta brennbergi munkáját, majd 1949-ben a budapesti székhelyű Szénbányászati Ipari Központi Kutató Laboratórium szervezésével és vezetésével bízták meg. 1953-tól nyugdíjba vonulásáig a Bányászati Tervező Intézet technológiai osztályát irányította. Egyik alapító tagja volt a Sopronban immáron 88 éve működő Kitaibel Pál Természettudományi Asztaltársaságnak. Vajk Artúr Budapesten hunyt el 1966-ban.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás