Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  

Tűnődés

| Horváth Ferenc | Városi hírek

Horváth Ferenc jegyzete

Az elmúlt napokban sokat tűnődtem, hogy a magyar történelemből kik azok a sze­­mélyiségek, akik meghatározói magyarságtudatunknak. Egy, a külhoni magyarok március 15-i ünnepségeiről szóló (kissé ’tán kései) televíziós műsor láttán tettem fel magamnak a kérdést. Kiemelkedő hadvezérek, királyok, politikusok sorakoztak képzeletemben. Szerencsénkre sokan voltak az elmúlt századokban olyanok, akik példaként állnak ellőttünk, és a következő generációk is büszkék lesznek rájuk. Mátyás király, Dózsa György, Rákóczi, Zrínyi, Széchenyi, Deák, Bethlen István, csak néhány kiragadott példa. Természetesen többen, sokkal többen vannak, akiknek méltó helyük van a történelmi arcképcsarnokban.


A felsoroltak közé tartozik Kossuth Lajos is, akit időnként szeretnek, pontosabban csak szeretnének háttérbe szorítani, mondván nem alkotott semmit, szemben például Széchenyi Istvánnal. Úgy gondolom, az összehasonlítás eleve sántít, de mindenkinek joga és lehetősége, hogy értékelje szerepüket, tetteiket azokban az igazán lendületes időkben, amit reformkornak, majd a forradalom és a szabadságharc időszakának ismerünk. Széchenyi nem véletlenül az alkotás, az építés embere. Nélküle nem jutottunk volna egy jottányit sem előbbre az iparban, a mezőgazdaságban, de pénzügyekben sem. Mi, soproniak különösen is büszkék lehetünk rá, hiszen sokat tett városunkért.

Nem véletlenül lett díszpolgárunk. Széchenyi jogos dicsőítése azonban nem jelentheti például Kossuth történelmi szerepének leértékelését, mondván, semmi sem maradt utána. Maradt, nagyon is sok. Szerte a világban sok helyütt éppen vele azonosítják Magyarországot. A vi­­lág különböző országaiban élő magyaroknak Kossuth jelenti a lelki kapcsolatot az óhazával. Szabadságszeretetünk egyik szimbóluma.

Azonosságtudatunk, magyarságunk más lenne Kossuth nélkül. Ezért gondolom úgy, hogy sokat, nagyon is sokat hagyományozott ránk, még akkor is, ha nem minden tettével értünk egyet. Máskülönben pedig mindenkinek magában kell elrendeznie, hogy elődeink közül kivel tud igazán azonosulni. Bennem Kossuth és Széchenyi elválaszthatatlanok, a többi a történészek feladata.

Kapcsolódó cikkek