Az egykori soproni diák igazán értő szemmel követi a világ és hazánk (elsősorban) turisztikai eseményeit, fejlesztéseit. Szakértelmét elismerik a világ minden táján. Elfogultsággal csak annyira vádolható, hogy mindenek felett szereti Magyarországot, a magyar embereket. Legalábbis ez tükröződik műsoraiban, írásaiban és minden megnyilvánulásában. Nekem jólesett olvasni a városunkról szóló gondolatait, mert külső szemmel ismerte fel és ismerte el, hogy „egy csoda, ami itt történt”. A szakértő az elmúlt évek fejlesztéseire utalt, sorolva a „csodákat”. Persze mi, itt élő soproniak is tudtuk és éreztük, hogy nem mindennapi, ami történik, hiszen Sopron olyan fejlődési pályát futott be az elmúlt évtizedben, ami évszázadonként talán csak egyszer adatik meg. Azonban ne feledjük – és sokan talán már elfelejtették –, hogy voltak, akik szinte minden egyes fejlesztést élesen bíráltak, sokszor meghamisítva tényeket, félrevezetve a közvéleményt. Idézzék csak fel szunnyadó emlékeiket! S azok, akik esetleg legyintenek, hogy a fejlesztések „csak a dicső múlt” hozadékai, azoknak érdemes lesz figyelni a következő időszakra is, mert Sopron fejlődése, fejlesztése nem egy lezárt fejezet.

Kiss Róbert Richard „rácsodálkozása” a mai Sopronra intő jel lehet nekünk is, hogy becsüljük meg, amink van, építsünk bátran eredményeinkre, bízzunk az összefogás erejében! Sopron mindig is híres volt arról, hogy polgárai összefogtak egy-egy jó ügyért, jeles személyiségei példát mutattak, és élen jártak a városfejlesztésben. Erre az összefogásra, erre a soproni hitre és példamutatásra a következő időszakban is szükség lesz. Hamis ígéretekkel, a tények elferdítésével, tagadással, sehova sem jutunk. Ez nem lehet, és nem is Sopron útja.

A szemfényvesztés csak ideig-óráig lehet hatásos.

Tekintse meg kvízünket!