Milyen, az emberek életminőségét javító beruházások valósultak meg, s mi minden történt a hétköznapokon azért, hogy jobb és élhetőbb legyen a városunk. Mindezt csak azért érdemes felidézni és esetleg egy könnyen áttekinthető kiadványban is közreadni, mert mindannyian hajlamosak vagyunk a feledésre, és úgy érzékeljük, hogy a jó örök idők óta velünk van. Pedig tudjuk, hogy nem így van.

Mindent összevetve, a soproni emberek a nagy nyertesei az elmúlt másfél évtizednek, s akkor még nem is említettem azokat a társadalmi és szociális intézkedéseket, amelyek könnyebbé tették és teszik a családok, a fiatalok és a nyugdíjasok életét.

Tudom, akadnak kétkedők is, akiknek például nem jó az autóút. (Persze valójában nekik is jó, csak hát, egy lehetőség belerúgni a kormányba meg a városvezetésbe. Közülük sokan korábban meg azért háborogtak, mert nincs autóút…)

A kétkedés, az ellentmondás joga – törvényes keretek között – mindenkit megillet, még akkor is, ha nincs valós alapja, ha csak ürügyet keresnek valamiféle tiltakozáshoz. Volt és van erre példa országos és helyi szinten is. A többség azonban pontosan tudja, hogy mi, miért történik. Nem érdemes kertelni: a cél a kormány megbuktatása, minden más csak a felszín.

A kérdés, hogy az emberek majd egy év múlva a saját tapasztalataiknak, a valóságnak hisznek vagy valamiféle lázas, körül nem határolható álomnak, amely nem másra, mint a gyűlöletre épül. Mert jelenleg a gyűlölet az a kovász, amely összetartja a kormánnyal szemben állókat.

Meggyőződésem, hogy többen vagyunk olyanok, akik a békés és folyamatos építkezésben bíznak, alapozva a mögöttünk hagyott másfél évtizedre. Mert szó sincs arról, hogy pontot tehetünk a mondat végére. A fejlesztésekből soha nem elég… Ugyan megtörtük a trianoni átkot, és sikerült Sopront kiszabadítani a karanténból, de a városépítés újabb és újabb kihívások elé állítja mindazokat, akik felelősek Sopronért, a soproni emberekért. Értünk.

Tekintse meg kvízünket!