Soproni munkássága során megalapította az Ipartanodai Egyletet és Ipariskolát, melynek szintén igazgatója és tanára volt. Az ipariskola az általa igazgatott főreáliskola keretein és épületén belül működött. Újraszervezte az alsó fokú kereskedelmi iskolát, valamint negyed évszázadon át elnöke volt a soproni Szegény Tanulók Segélyegyesületének.

Nagy kedvvel és odafigyeléssel gyarapította az iskola tanszergyűjteményét, így 1877 novemberében Bécsből rendelt két darab Bell-féle telefonkészüléket is. „A telephonnal (messze szólóval) már nálunk is tétettek és pedig kielégítő eredménnyel kísérletek. A soproni áll. Főreáliskola tevékeny igazgatója, Salamin Leó ugyanis meghozatván Bécsből az eszközt, vele egy hét óta több ízben tett próbákat olyanformán, hogy ő a tanári kar és más jelenlévők közül többekkel a reáliskolai épület földszinti helyiségeiben foglalt állást, mialatt mások ugyanezen épületnek egyik másodemeleti termében helyezkedtek el és innen beszélgettek egymással.” – írja a Sopron című lap. Nem sokkal később, 1877. december 17-én Sopron és Pinnye között Salamin Leó valósította meg az ország első távolsági telefonbeszélgetését, melyről az Oedenburger Zeitung így tudósított: „Salamin Leó igazgatónak, mint fizikusnak az érdeklődését az első, épületen belül történt kísérletek eredménye nem elégítette ki. Tudni szerette volna azt is, hogy a találmány útján vajon lehet-e távol lévő személlyel élőszóval beszélni s milyen eredménnyel. Ennek megismerése céljából engedélyt kért a Győr–Soproni Vasúttársaság felügyelőségétől, hogy a telefonnal a vasúti távíróvezetéken kísérleteket folytathasson. Az engedély birtokában 1877. évi december hó 13-án este a soproni és a pinnyei vasútállomásokon elhelyezett készülékekkel végzett kísérletet.”. A korszakos esemény 100 éves évfordulóján a Soproni Postaigazgatóság emléktáblát helyezett el a gimnázium falán.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás