A révfülöpi tanév-előkészítő értekezleten még részt vett, itt köszöntek el tőle kollégái. – De már hagyom, hogy az utódom felfedezze a világot – mondta mosolyogva Rajnai Károly. – Persze erős a hiányérzetem most, a tanév kezdetén, de szuggerálom magamnak, hogy ez a pihenés ideje. Rendezgetem az emlékeket, fotókat, sokat sétálok az erdőben, jobban részt veszek a családi mindennapokban.

A gyerekektől azonban nem tud és nem is akar elszakadni. Álma, hogy hasznossá tegye magát a kórház gyermekosztályán: a kis betegekkel játszana, tanulna velük, olvasna nekik – ha lehetőséget teremt erre a vírushelyzet. A másik elképzelés a múzeumpedagógia. – Olyan helyen akarok maradni, ahol gyerek van, mert a gyerekek fiatalon tartanak, és olyanon, ahol nem kell döntéseket hoznom – tette hozzá nevetve.

Rajnai Károly középfokú gépészvégzettséggel a pécsi tanárképző főiskolán tanult matematika–pedagógia szakon, majd később a technikát is elvégezte. – 1976 augusztusában Újkéren indult a tanári pályám, ahol szinte mindent tanítottam, volt, hogy heti 35 órában a délutáni szakkörökkel. De nem panaszkodtunk, nem is fáradtunk el. Akkoriban, ha bementünk egy osztályba, mi voltunk a legokosabbak. Ma, a kütyük világában a gyerek megelőzheti a felnőttet, lehet, hogy egy adott szegmensben többet tud, mint mi.

1988-ban Rajnai Károlyt az akkori Pataki-iskolába hívták, ahol megbízott igazgatóként, majd igazgatóhelyettesként dolgozott. – Visszakerültem az egykori iskolámba, ahol egykori tanáraimnak lettem az igazgatója. Sokat tanultam Hadfi Jóska bácsitól, mitől lesz valaki jó vezető – hiszen ezt az iskolákban nem tanítják. Elsődleges a konfliktuskezelés – mindig erre törekedtem. Aztán 1995-ben elfoglaltam utolsó állomáshelyemet a Hunyadiban.

25 évnyi igazgatósága alatt sok változás történt az iskolában: az akkoriban megkopott patinájú, zenei tagozatos intézményben a TÉT (természettan és életkultúra tagozat) pedagógiai kísérletként indult, majd követte a német nemzetiségi két tannyelvű, a kosárorientált, a sport–angol tagozatos képzés. – Minden új kezdeményezésre nyitott voltam – hangsúlyozta Rajnai Károly –, a sikert pedig a számok is jelzik: 25 éve 352 gyerekkel, idén 836 iskolással és 116 óvodással kezdtük a tanévet. A siker persze nem a sajátom, ha sikeresnek érezhetem magam, azt a tantestületemnek mint közösségnek köszönhetem. Lehet, hogy ennek megteremtése az én érdemem is. Mindig úgy tekintettem a tantestületre, mint egy osztályra, ahol a problémákat meg kell beszélni. Elmondhatom, hogy nem voltak konfliktusaink, mindig a megoldásra törekedtünk. A Jóistennek köszönöm, hogy úgy irányította az életemet, hogy mindig jól éreztem magam a munkahelyeimen, és olyan hivatást adott, amit hobbiként is szívesen végeznék.

– Sok minden változott az elmúlt több mint 40 évben – summáz Rajnai Károly. – Az lenne jó, ha visszatalálnánk arra a pontra, ahol a szülő és a pedagógus munkatárs volt, összefogtak a harmadikért, a gyerekért. A szabálykövetést pedig a családból kell indítani, hiszen az iskola is csak stabil alapra tud építeni.

Búcsú az igazgatótól

Az evangélikus templomban megtartott évnyitón búcsúztak el Rajnai Károly igazgatótól, s egyúttal köszöntötték az új vezetőt, Raffai Balázst. Az eseményen jelen volt Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, valamint Sass László és Abdai Zsolt önkormányzati képviselő is.