Hat héttel ezelőtt indította el hivatalos facebook-oldalán a Régészeti naplót a Soproni Múzeum. A munkatársak célja, hogy a néhány soros írásokkal bemutassák, milyen régészeti munka folyik az intézményben, ugyanakkor különleges tárgyakról, több százéves leletekről, szakmai műhelytitkokról is olvashatnak a bejegyzések követői.  

– Onnan jött az ötlet, hogy a közösségi oldalakon egyre több olyan csoport létezik, ahol különböző régészeti tárgyakról, utazási élményeikről írnak az emberek, a laikus beszélgetésekben pedig elég sok a tévedés – kezdte dr. Mrenka Attila, a Soproni Múzeum régészeti koordinátora, a Régészeti napló ötletgazdája és szerkesztője. – Úgy gondoltuk, hogy meg kell osztani az emberekkel a birtokunkban lévő akadémiai tudást, úgy, hogy ezt mindenki megértse. Így a bejegyzések nyelvezetét, a szövegek hosszát, valamint a témákat is úgy választjuk ki Balassa Kriszta kolléganővel közösen, hogy az közérthető legyen.

Érdekesség, hogy a Soproni Múzeum több mint 150 éve folytat régészeti gyűjtéseket, már akkora a múzeum raktári anyaga, hogy annak csak egy tizedét tudják kiállítani, a többi tárgyat, műkincset a raktárakban őrzik. A Régészeti naplóban több ilyen érdekes leletet is bemutatnak, illetve a kiállítások anyaga is szóba kerül a bejegyzésekben.

– Napjainkban nagyon sok alternatív írás jelenik meg a múltunkkal, a helytörténettel kapcsolatban, ezeket igyekszünk olyan mederbe terelni, hogy lehessen komolyan beszélgetni – folytatta dr. Mrenka Attila. – A Régészeti naplónak a tudományt népszerűsítő, közművelő jellege van. Szerintem a sopronisághoz hozzátartozik az is, hogy megismerjük a településünk és környéke régészeti múltját, annál is inkább, mert az elmúlt évezredek itt hevernek a lábunk alatt.

A Régészeti naplónak eddig hat bejegyzése jelent meg a múzeum facebook-oldalán, de a szerkesztő már jövő év elejéig elkészítette a következő írásokat, illetve a későbbikben is igyekszik a bejegyzésekhez érkező hozzászólásokra érdemben válaszolni. 

1600 év után a nagyközönség előtt

A Régészeti napló ötödik bejegyzésében mutatták be először a képen látható dobónyilat. A plumbata a római nehézfegyverzetű gyalogos katona egyik fontos fegyvere volt. Tavaly találták meg Sopron közelében az eszközt – a feltárásban a régészek munkáját lelkes civilek segítették. A plumbata még nem látható a kiállításokon, de a facebook-bejegyzés olvasói elsőként tudhattak meg róla számos érdekességet.