Ő maga 1919 és 1927 között járt az evangélikus líceumba, ahol minden évfolyamon osztályelső volt. Évekig könyvtárosa volt a Líceumi Ifjúsági Diákszövetségnek, az érettségit megelőzően pedig a Magyar Társaság főjegyzői tisztségét töltötte be. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta latin–görög szakon, az első évfolyamtól kezdve Eötvös-kollégista volt. 1933-ban szerzett tanári oklevelet, majd hazatért szülővárosába.

Egykori alma materében előbb óraadó tanár, majd 1937-től rendes tanárként tevékenykedett, emellett 1938-tól haláláig vezette a líceumi nagykönyvtárat, és a levéltár őre is volt. A második világháború alatt katonai szolgálatot teljesített, tartalékos tüzérfőhadnagyként a Don-kanyart is megjárta, egységét kis veszteségekkel sikerült hazahoznia. A háború végén alakulatát Németországba vezényelték, itt esett angol hadifogságba, ahonnan 1946 októberében tért haza, majd alig egy év múlva megválasztották és kinevezték iskolája igazgatójává. 1950-ben mentették fel az idő közben államosított Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatói megbízatása alól. 1953-tól az iskola főhivatású könyvtárosa lett, s ettől kezdve kevés óraszámban tanított is. 1969-ben vonult nyugdíjba. 1968 és 1980 között a Soproni Szemle szerkesztőbizottságának volt a tagja. 1971-ben Lackner Kristóf-díjjal, hat évvel később pedig Pro Urbe Sopron díjjal tüntették ki. 1986. május 31-én hunyt el Sopronban.

A 2001-ben felavatott bronz dombormű az iskola egykori diákja, Kutas László Kossuth-díjas szobrászművész alkotása.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!