Mint ahogy arról lapunkban ko­­­­rábban hírt adtunk, Kövesdi-Nagy József (1922–1976) harkai festőművész tervezett tárlatához kértek a rendezők segítséget, hogy akinek a birtokában van a művésztől festmény, adja kölcsön egy tervezett kiállításra. A toborzó sikeres volt: a tárlat megnyílt a harkai kultúrházban, ugyanott, ahol közel fél évszázaddal ezelőtt, 1969-ben utoljára tárhatta a művész a nagyközönség elé alkotásait.

– Már főiskolás korában ki­­emelkedő tehetségnek tartották a tanárai – mesélte édesapja élettörténetét a harkai születésű, de évtizedek óta Győrben élő dr. László Tamásné Kövesdi-Nagy Kornélia. – Egy évig Pá­­rizsban is lehetett ösztöndíjas, innen eredt a francia impresszionisták iránti csodálata, mely végigkísérte egész munkásságát. Ösztöndíja kevés volt, szülői támogatásra nem számíthatott, napközben tanult, éjszaka pedig itt-ott hegedült, magyar nótákat, cigánydalokat énekelt, ezzel egészítette ki szűkös jövedelmét.

A fiatal művész barátjával együtt disszidálni akart, így érkeztek Harkára. A barátját elkísérte a ha­­tárig, ahonnan ő visszafordult, majd a helyi vendéglőben megismerkedett a kocsmabérlő lá­­nyával, Kretzinger Ilonával, akit hamarosan el is vett fe­­leségül.

– Apámat a helyi hatalom nem nézte jó szemmel, kémgyanús elemként tartották nyilván, gyakran élvezte az ÁVH „vendégszeretetét” – tette hozzá a mű­­vész lánya. – Mindezt csak tetézte, hogy 1956-ban lázított, transzparenseket festett, ezért internálták, és csak 1959-ben térhetett haza. Ezt követően természetesen elhelyezkedni nem tudott, ezért hogy családjának megélhetést biztosítson, az ARTEX Vállalatnak megrendelésre készített nagyrészt olyan képeket, melyek nem az ő tehetségéhez voltak méretezve.

Néhány soproni művésszel tar­­totta a kapcsolatot, így Szarka Árpáddal, Wosinsky Kázmérral, Szűcs-Szabó Sándorral.

– Jól ismertem őt, többször jár­­tam nála, csodáltam és tiszteltem nagyfokú technikai tudását, ami tájképeinél a fények és a megfelelő színhatások összeállításában volt leginkább tetten érhető – emlékezett a tragikusan fiatalon, 54 éves korában elhunyt művészre Grábner József soproni festőművész. – 1971-ben sze­­repeltem először a Festőteremben őszi tárlaton, a Fény felé című képemmel, melynek létrejöttében neki is fon­­tos szerepe volt.

Kövesdi-Nagy József szerény síremléke a Szent Mihály-temetőben található: egy paletta, kettétört ecsettel…