Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Ötven év a szakmában
Nagy Sándor folyamatosan fejlesztette vállalkozását – a festés mellett már gipszkartonozással, hőszigeteléssel is foglalkoznak Fotó: Filep István

Nagy Sándor 1978-ban tette le a mestervizsgát

Ötven év a szakmában

| P. Horváth László | Városi hírek

Látta, hogyan dolgozik sógora, így Nagy Sándor az ő hatására lett szobafestő és mázoló. A mesterember hetvenévesen is aktív – követi a technika fejlődését, de azt vallja, hogy az ember, a szakértelem nem helyettesíthető.

Szép jubileumot tartottak a napokban a soproni ipartestületben: Nagy Sándor 1970. szeptember 20-án lett tagjuk, az 50. évforduló alkalmából pedig aranygyűrűt adományoztak neki. (Idén volt még egy ünnepelt: Gerencsér András víz-, gáz- és központifűtés-szerelőt szintén bemutatjuk lapunkban.)

– Fiatalkoromban láttam, hogyan dolgozik idősebb Horváth Ernő, a sógorom, megtetszett ez a munka. Bár eleinte úgy tűnt, hogy vendéglátós leszek, de inkább a szobafestő és mázoló szakmát választottam – mondta Nagy Sándor. – Az iskola elvégzése után egyből beléptem az ipartestületbe. A mestervizsgát 1978-ban tettem le. Innentől kezdve pedig szabadabb lett az út, mozgalmas és munkával teli évek, évtizedek következtek.

Nagy Sándor a vállalkozását igyekezett folyamatosan fejleszteni, így az 1990-as évektől már gipszkartonozással, illetve külső homlokzati hőszigeteléssel is foglalkoznak. A mesterember hetvenéves, de már nagyon várta, hogy véget érjen a lábadozása (a közelmúltban egy térdműtéten esett át), és csatlakozhasson az egyik patinás soproni szálloda felújításán dolgozó három munkatársához. Közben pedig abban is reménykedik, hogy a tizenhárom éves unokája majd továbbviszi az ipart. Festőre, mázolóra, a jó szakemberre mindig szükség van, ahogy a jó kézügyességre is.

– Sok szép emlékem van az elmúlt ötven évből, persze mindig oda kellett figyelni, mert nem egyszer előfordult, hogy a megrendelő rámutatott egy ruhára, és azt kérte, hogy a fal is olyan színű legyen – nosztalgiázott a mester. – Akkoriban még kézzel kevertük ki a színt, sokszor pedig csak a szemünkre és a tapasztalatunkra hagyatkozhattunk. A technika fejlődésének köszönhetően rengeteg színárnyalat készíthető el. Hiszem, a gépek nem helyettesíthetik teljesen az embert: minden évben végigjárom a soproni iskolákat, és ahol kell, ott újracsíkozom a pedagógusok mögé, a falra feltett táblákat. A vonalaim szerencsére még mindig párhuzamosak és derékszögűek…

Kapcsolódó cikkek