Mégis, mindhármukban máshogy maradtak meg a pillanatok. Nem arról volt szó, hogy valaki tündérmesére emlékezett, más meg a kínok útját elevenítette fel, csak a hangsúlyok kerültek máshova. A finomságok, az árnyalatok, az ízek módosultak.

Rá kellett döbbennie, hogy menthetetlenül naiv és álmodozó. Kényszeresen ragaszkodik a kellemes emlékeihez. Nem, elsősorban nem tárgyakhoz! Hanem érzésekhez. Meg emberekhez. Meg emblematikus helyekhez. Nevek, arcok, helyek – énekli reszelős hangján Charlie. Ez a dal is egy emlék! Igen, nevek, arcok, helyek. Azt vette észre, hogy már fiatalon nosztalgiázik. A telefonjában például akkurátusan nem írja át a céges számokhoz tartozó neveket. Tudják, amikor az új kolléga megkapja az elődje elérhetőségét. Nos, ő például Karinát tárcsázza, ha Erikával akar beszélni, Ancsát hívja, ha Danival van dolga. Ilyenkor mindig végiggondolja, hogy ki is lesz a vonal túloldalán, és felidézi azokat, akik már máshol vesznek fel egy másik telefont.

De a szeretett hozzátartozók számát sem törli. Tíz évvel a haláluk után sem… Nem akarta elveszíteni őket, de az élet sodra megállíthatatlan. Akkor legalább az emlékei maradjanak meg róluk, azokhoz ragaszkodik. Még a kiüresedett számokhoz is. Érdekes, mert akadnak olyanok is, akik még itt élnek körülötte, de a lelkében meghaltak. Az ő számukat viszont már nem őrzi. Talán így könnyebb…

Tekintse meg kvízünket!