Emlékszem, már a portástól mindig elkértem, és a lifthez menet lapoztam. Örültem, ha jó helyre került egy anyagom, nagy fotóval, értetlenkedtem, ha szerintem méltatlanul eldugták. Mondjuk, ilyen nem gyakran fordult elő… Aztán hívott Feri, hogy menjek főállásban, szerkesztőségvezetőnek. Rádiós híreket, televízió-híradót már szerkesztettem, újságot soha. De úgy emlékszem, hamar belejöttem.

Nincs erőm összeszámolni, hogy hány tehetséges soproni fiatalról, eredményes sportolóról, színházi premierről vagy ikonikus épületről írtunk az elmúlt években. Erősítettük az identitástudatot, a soproniságot, hétköznapi hősöket mutattunk be, és persze egészségügyi, meg bűnmegelőzési tanácsokat is adtunk. Beszámoltunk a város életéről, ott voltunk az M85-ös és az uszoda születésénél, a múzeumnegyed megnyitásán, a népszavazás centenáriumán, a pán­európai piknikeken és a hűség napokon. Összegyűjtöttük a programokat, megkérdeztük az utca emberét, tallóztunk a korabeli sajtóban. Hibáztunk? Sokszor. Aki dolgozik, azzal előfordul. Volt, hogy nevet írtunk el, máskor számot, talán a legviccesebb egy olyan meccstudósítás volt, amely szerintünk 2–1-es döntetlennel ért véget. Előfordult, hogy rosszul ítéltünk meg egy helyzetet, meg az is, hogy nem voltunk elég kritikusok. Nem voltunk hibátlanok, de ezt nem is állítottuk.

Hamar felvettem azt a szokásomat, hogy a szerdai friss újságot már nem nyitottam ki. Nyomdába kerülés előtt már végigolvastam kétszer (háromszor), a megjelent lap nekem már a múlt volt, akkor már az újat terveztük.

Mert mindig voltak terveink. Nem mentünk el úgy soha téli vagy nyári szünetre, hogy ne tartottunk volna egy értekezletet, ne beszéltük volna meg a következő szám tartalmát, és utána ne írtam volna meg a laptervet. Ezt kinyomtattam, bevittem Ferinek, aki átnézte. Általában kék tollal nyilazta át, ha nem értett egyet valamelyik anyag elhelyezésével, vagy írta be (jellegzetes, nehezen betűzhető kézírásával) a kifelejtett anyagok címét. Aztán a papírt fogta, és kitűzte a faliújságra. Rá az előző terv tetejére. Ha már nagyon vastag volt a papírköteg, akkor levette a régi terveket és kidobta, csak az új maradt.

Múlt héten is megtartottuk a nyári szünet előtti utolsó értekezletet. A témákat is megbeszéltük augusztusra. Terv viszont már nem készül, nem nyomtatom Ferinek, ő pedig nem tűzi ki.

Tizennégy és fél évet élt a Soproni Téma, nem lett nagykorú…

Tekintse meg kvízünket!