– Igazi meglepetés volt szá­­mom­­ra, hogy én nyertem, nem is akartam először elhinni, kérdeztem is az alpolgármester úrtól az eredményhirdetéskor, hogy ez biztos – mondta mosolyogva Németh Istvánné Balázs Aranka, akit természetesen a lá­­nyával közös családi házuk, kora őszi színekben pompázó kertjében találtam. – Sok munkával jár, de végtelenül sok örömet is okoz számomra ez a kis birodalom. Sok szép kert van a vá­­rosban, akár itt a környékünkön is, de azok nagy részét szakemberek, kertészek alakították ki, és nagyrészt azok is gondozzák. Ez viszont hetvenhat évesen az én két kezem munkája, de talán nem is jó az a szó, hogy munka, mert ez nekem nem az, sokkal inkább öröm és boldog, ez a mindenem. 

Aranka férje súlyos szívbeteg volt, ezért is költöztek immáron több mint két évtizede a Jereván-lakótelepről nyugalmasabb, jobb levegőjű környékre.

– Sajnos a férjem nem sokáig élvezhette ezt a kis édenkertet – mu­­tatott körbe Aranka a több mint százhúsz rózsatövet, szebbnél szebb évelő és egynyári, köztük változatos színű, formájú és nagyságú liliomokkal, örökzöldekkel teli kerten. A bejárati kapu mellett egy több mint tíz méter magas, szabályos formájú görög jegenyefenyő vonta magára a figyelmet.

– Egy kis tejfölös pohárban hoz­­­tam, amikor ideköltöztünk, úgyhogy idén lépett ki a tinédzser korból – zárta Aranka. – Las­­­­san kezd kinőni bennünket, ezárt arra gondoltam, hogy felajánlom, legyen egyik évben a vá­­ros, legyen mindnyájunk karácsonyfája a Fő téren.