Bármilyen hihetetlen, de most ez a helyzet. A magát kihívónak hirdetett ellenzéki csoportosulás programja lényegében egyetlen pontból áll, amely egyetlen szóban foglalható össze. Ez pedig a NEM. Mindenre nemet mondanak, amit a kormány csinál. Nem a rezsicsökkentésre, nem a minimálbérre, nem a 13. havi nyugdíjra, nem a családtámogatási rendszerre, nem az árak féken tartására, nem a fejlesztésekre, és még sorolhatnám. Az ellenzéki összefogás a kormányhoz képest határozza meg önmagát. Ez persze önmagában még nem lenne baj, ha tudnának jobbat ajánlani az elmúlt 10 év sikeres programjainál. De hát erről szó sincs, inkább csak össze-vissza beszélnek, sokszor önmaguknak is ellentmondva. Ez persze elsősorban a magát miniszterelnök-jelöltnek hívő politikusukra vonatkozik. Mond ő mindent, aztán meg az ellenkezőjét, de kínosan ügyel arra, hogy szép sorjában sértegessen embereket és különböző társadalmi csoportokat. Mintha ez lenne a fő küldetése. Legutóbb például azt mondotta: „…a liberálisokat, a kommunistákat, a konzervatívokat és a fasisztákat, ezt mi a szövetségben külön-külön képviseljük.”. Értik, ugye? A fasisztákat… És ő akar Magyarország miniszterelnöke lenni.

Ha én a kormánypártok helyében lennék, hálát adnék a sorsnak, s a választások után egy rövidke köszönőlevelet is küldenék neki. Az elefánt kulturáltabban mozog a porcelánboltban, mint ő a politikában. Igaz, mindkettőjüket nehéz leállítani, de persze nem mindegy, hogy milyen pusztítást végeznek…

Aki ezek után azt hiszi, hogy akkor „…már megállhatunk, mert itten az ígéretnek földe van”, az téved. Egyrészt mert az eredményekért újra és újra meg kell dolgozni. Újra és újra tudatosítani kell az emberekben, hogy honnan, hova jutottunk. Újra és újra el kell mondani, hogy csak akkor garantált ez a pályaív, ha április 3-án is a stabilitásra, a nemzet egységére, a fejlődésre, az öröklött lemaradás további felszámolására szavazunk. Nem szeretnék azonban rébuszokban beszélni. Vegyük például a mindannyiunkat érintő rezsikérdést! Talán nem tévedek, de Magyarországon 2013-tól védi a kormány a fogyasztók érdekeit – leegyszerűsítve – csökkentve az energiaárakat. Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje viszont a rezsicsökkentés helyett meglehetősen cinikusan inkább azt javasolja, hogy fűtsünk kevesebbet, használjunk kevesebb áramot és vizet, üljünk kisebb autóba. Ezekből a tanácsokból azonban nem csak itthon nem kérnek az emberek. A hírek szerint Európában az egész kontinenst sújtó energiaválság miatt már több országban vezettek be, magyar mintára, árcsökkentő intézkedéseket, hatósági árszabályozást (nálunk hat alapvető élelmiszerre) pedig nyolc országban. Gondoljuk csak el, az elmúlt 8–9 év alatt mennyit takarítottak meg a háztartások, arról nem is beszélve, hogy nekünk nem kell rettegni attól, hogy fáznunk kell otthonainkban!

A tények szerint az ellenzéki (ma még) összefogás ezeket a megtakarításokat irigyli az emberektől, ezért inkább eltörölné a rezsicsökkentést (is). Nos, ezért aztán bizonyára nem csodálkoznak majd 3-án este, ha a szavazók a biztonság, az emberek érdekeit mindenek felett és előtt vállaló és képviselő pártszövetségre adják voksaikat.