Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Maradék tisztesség

Jegyzet

Maradék tisztesség

| Horváth Ferenc | Városi hírek

Az ellenzék, amely a választások óta szakadatlanul marja egymást, úgy tűnik, nem mer (nem tud, nem akar) szembenézni a valósággal. Inkább mindenki a másikban keresi a hibát, és külső okok után kutat.

Az – a jelek szerint – eszükbe sem jut, hogy ők hibáztak, hogy rosszul mérték fel a társadalom állapotát, az ­Orbán kormány több mint 10 éves munkáját. Ez csak azért érthetetlen számomra, mert minden józanul gondolkodó ember Soprontól Mártélyig, Soltvadkerttől Záhonyig értette, hogy mit szeretne, és megélte, hogy mit tett érte a kormány. Hihetetlen, hogy csak ők éltek függöny mögött, elzárkózva a valóságtól. A lámpás felgyújtásához nem kellett volna megvárni a választásokat, elég lett volna elhinni azt, amit tapasztalnak, s látnak. Nem kellett volna az irreális álmaikat valóságosnak feltüntetni, s azt hazudni maradék szimpatizánsaiknak, hogy most győznek, biztosan legyűrik a Fideszt…

Hogy milyen átalakulások lesznek a térfelükön, azt még nem lehet megjósolni sem. Már csak azért sem, mert utólag mindenki „okos” náluk. Nem is értem, hogy miért nem a választások előtti hetekben, hónapokban nyílt ki a szemük. Miért kellett ehhez egy jókora politikai pofon? Egy akkora, amitől még sokáig szédelegni fognak, sőt lesz, aki fel sem áll. Most már csak az a kérdés, hogy kiben maradt annyi tisztesség, hogy levonva a konzekvenciákat és vállalva a felelősséget lemond tisztségéről. Igaz, akkor elismernék, hogy felelősek a súlyos vereségért, hogy hibáztak. Hát persze, hogy egyik pártelnök sem adta fel, inkább újabb és újabb magyarázatokat keres.

Ilyen – igaz, nem új keletű – „bűnbak” a magyar sajtó. Az ellenzék jobb híján most is rajta szeretné elverni a port, mondván, Magyarországon nincs szólásszabadság, s nincs médiaegyensúly. Ennek a kérdéskörnek a vizsgálata túlmutat egy jegyzet lehetőségein, ezért csak néhány olyan tényre hívom fel a figyelmet, amelyeket mindenki észrevehet, ha szándékosan nem csukja be a szemét. Hogy mire gondolok? Íme, néhány példa. Abban az esetben, ha országunkban nem lenne szólás- és sajtószabadság, akkor hogyan hallhatta, olvashatta, láthatta az egész ország az ellenzéki pártok nemtelen vádaskodásait, nyílt hazugságait, hogyan jutott volna el az emberekig a miniszterelnök-jelöltjük számos ostobasága? Természetesen minden következmény nélkül. Mi ez, ha nem szólásszabadság? Tehát az emberek az ellenzéki televíziókból, az írott sajtójukból és a közösségi médiából is tájékozódtak, mérlegeltek, aztán döntöttek. Hogy ez így volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a budapesti, a pécsi vagy szegedi eredmény. Nem igaz tehát az a feltevés, hogy mondjuk, a közmédia „mindent vitt”. Sőt, én úgy gondolom, a köztévé sokat tett azért, hogy az emberek más csatornákra kapcsoljanak, és nem csak a választási időszakban. A közösségi médiában pedig inkább ellenzéki túlsúly volt érzékelhető, de ezt a szakemberek majd pontosan megmérik.

Szóval a médiát hibáztatni a választási vereségért ugyanolyan ostobaság, mint számon kérni a Napot, hogy éjjel miért nem süt ránk.

Egy ellenzéknek akkor és csak akkor van esélye győzni, ha reálisan méri fel az erőviszonyokat, ha nem hazudik a választóknak, ha a kampányban nem rombolást, hanem építkezést ígér, és megérti, hogy mit is szeretnének az emberek. És ez még csak az ötven százalék, mert ott van a másik oldal, amelyik ott lesz négy év múlva is…

Kapcsolódó cikkek