A Soproni Múzeum egyik legféltettebb kincse az ifjú Liszt Ferenc zongorája. A hangszer több mint kétszáz éves, jelzése szerint Bécsben készült, Johann Schanz (1762–1828) műhelyében. A meglehetősen hosszú zongora három tojásfrízes lábon áll, legfőbb dísze a líra alakú pedál, öt taposóval. Utódaihoz képest jóval rövidebb a billentyűzete, de a hangszeres tanuláshoz ez bőven elegendő volt.

A gyermek Liszt eleinte hegedülni tanult, de zeneértő édesapja, Liszt Ádám (1776–1827), aki Joseph Haydn vezényletével csellistaként maga is játszott az Esterházy-család nyári zenekarában, belátta, hogy ez a hangszer nem való a fiának. „Lisztnek atyja, der Herr Vetter Ádám, mint nevezni szoktuk, maga is jeles hangász volt s majdnem minden hangszert játszott. Az öreg Liszt eleinte hegedűjátszásra akarta tanítani fiát, mire azonban ennek oly kevés hajlama és talentoma volt, hogy azt nemsokára abbahagyatta vele, s a zongorázáshoz fogott.” – írta visszaemlékezésében Frankenburg Adolf (1811–1884).

A vékonyka kis fiúcska, Liszt Ferenc a zongoránál hamar tehetségesnek bizonyult, ezért nemcsak a szülőfalujában, Doborjánban, hanem a legközelebbi városban, Sopronban is taníttatták. Vannak források, melyek szerint Kurzweil Ferenc (1792–1865), a Szent Mihály-templom karnagya, az első magyar zenei társaság, a Soproni Zeneegyesület alapítója is részt vett a fiatalember zongoraoktatásban, ez pedig éppen a fotón látható zongorán történt. A zongora vélhetőleg Kurzweil Ferenc hagyatékából került a Soproni Múzeumba.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!