Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Lepel

Jegyzet

Lepel

| Horváth Ferenc | Városi hírek

A fehér füst ugyan még nem szállt fel, de már nyilvános, hogy mikor és milyen ütemben valósulhat meg a pedagógusok béremelése.

Abban az esetben, ha hozzájutunk végre a minket megillető uniós forrásokhoz, az első lépésre már januárban sor kerülhet. Ekkor 21, 2024-ben újabb 25, 2025-ben pedig 30 százalékkal emelkedhet a bérük. A kormány az Európai Bizottsággal történt megállapodásban vállalta, hogy 2025-re a diplomás átlagbér eléri a 972 ezer forintot, a pedagógusoké pedig ennek a 80 százalékát.

A hír hallatán azt hihetné a gyanútlan olvasó, hogy végre nyugvópontra jutnak a kedélyek, s a pedagógusok minden figyelmüket a diákokra fordítják. Hogy mégsem így történt? Nem, mert – állítja a pedagógusok egy része – többről van szó, mint béremelésről. Követeléseik széles skálán mozognak, a munkakörülményektől a szabad (tan)könyvválasztáson át az óraszámok csökkentéséig. Ezért – no meg persze a lépcsőzetes béremelés ellen – a sztrájkok folytatására hívtak fel. Kívülállóként nem tudom megítélni a szakmai követelések hitelességét, a béremelési követeléseikkel azonban ebben az országban a többség egyetért. Amit viszont én nem értek, hogy miért nem fogadják el az ismertetett folyamatot. Miért nem lehet megérteni, hogy különösen ebben a helyzetben egyszerűen nincs lehetőség nagyobb összegű béremelésre? Természetesen sztrájkolhatnak, felhasználhatnak minden törvényes eszközt követeléseik érvényesítésére. Az embernek azonban az az érzése, hogy ezek a sztrájkok túlmutatnak a szakmán, sokkal inkább politikai felhangjuk van. Erre utal, hogy az ellenzéki pártok „rátelepednek” a tüntetőkre, felhasználják őket céljaik érdekében, mint például október 23-án (is). Az más (morális) kérdés, hogy egy nemzeti ünnepet lehet-e bármilyen tüntetéssel „megzavarni”, ha nem is fizikailag, hanem a lelkekben. És az is morális (és szakmai) kérdés, hogy az említett tüntetésen nem volt egyetlen egy pedagógus sem, aki leparancsolta volna a színpadról azt a kislányt, aki trágár szavakkal támasztotta alá mondanivalóját.

A pedagógusok sajnos vagy nem értik, hogy miről szól ez a történet, vagy nagyon is, és törekvéseik egybecsengenek az ellenzék szándékaival. Nem, azt egy percig sem állítom, hogy mindegyik sztrájkolónak politikai céljai lennének, de a tények azt mutatják, akad közöttük jó néhány, akiknek a szakmai és bérkövetelések csak lepelként szolgálnak.

Mindannyian tudjuk, hogy a pedagógusok milyen fontos szerepet játszanak az ország életében. Azt pedig ők tudják a legjobban, hogy milyen fontos az egyén, de a közösség életében is a tolerancia, az egymás megértése, az összefogás a bajban, hiszen erre (is) tanítják a gyerekeket. Ezekben a hónapokban mindennél fontosabb lenne a társadalmi béke, amihez hozzájárulhatna, ha az ellenzék feladná a mindenáron való szembenállás politikáját, s okosabb taktikát választva Brüsszelben nem a magyar nép ellen, hanem az uniós forrásokért, így a pedagógusokért is lobbizna.

Kapcsolódó cikkek