Mert annál sokkal bonyolultabb és összetettebb a tágabb világunk, de még a hétköznapi életünk is, minthogy elintézzük a dolgainkat feketén vagy fehéren. Így vagyok az orosz–ukrán háborúval is, amelynek kiváltó okai és mozgatórugói olyan szövevényesek, hogy szinte lehetetlen átlátni, különösen úgy, hogy mi, hétköznapi emberek nem rendelkezünk azokkal az információkkal, amelyek átláthatóbbá tennék a véleményformáláshoz vezető utat. A háborúról, amely négy éve tart, azt hisszük, hogy sokat tudunk, de valójában csak azt, amit naponta láthatunk, hallhatunk. A mélyebb (kiváltó) okokról is csak felszínes háttér-információink vannak, s mindenki mondja a magáét, az igazát vagy talán inkább a vélt igazát. Arról sem tudunk túl sokat, hogy min alkudoznak a béketárgyalásokon. Persze szivárogtak és szivárognak az információk, no meg a feltételezések, de „fecseg a felszín, hallgat a mély”. Egyszer majd persze minden vagy majdnem minden kiderül, de addig még, sajnos, nagyon olcsó az emberélet a frontokon. Ép ésszel nehezen fogható fel, hogy miért nem a tűzszünetért és/vagy a békemegállapodásért küzdenek a felek. Szóban persze igen, miközben halomra lövik egymást, s ellehetetlenítik a városokban és a falvakban az emberek életét.

Négy éve már – leírni is sok –, hogy elkezdődött az öldöklés. A világ nagyobbik fele békét szeretne már, vele szemben az Európai Unió meg azon fáradozik gőzerővel, hogy folytatódjon a vérontás, hogy Európát még jobban bevonják az értelmetlen háborúba. Ebben a konfliktusban Magyarország viselkedik egyedüli európaiként, úgy ahogy a többieknek is kellene: a „nagyoknak”, a németeknek, a franciáknak vagy briteknek. Ma már ott tartunk, hogy Németország az egyik legnagyobb háborús uszító, pedig neki nagyon csendben kellene lennie…

Európa ma még nem hallgat Magyarországra és a béke esélyét nap mint nap az asztalra tevő Egyesült Államokra. Magyarország régiónkban egy szál maga áll velük szemben, s kénytelen elviselni az alaptalan rágalmakat, a politikai és pénzügyi zsarolásokat, az ukrán kísérleteket, hogy beavatkozzon a tavaszi választásokba, akár fenyegetésekkel, akár a Barátság kőolajvezeték elzárásával.

A kérdés ebben a meglehetősen bonyolult helyzetben, hogy mi a teendő, mit tehet egy ország, amely békét és biztonságot akar, amely gazdasági növekedést szeretne a háborús kiadások helyett, amelynek a legfontosabb, hogy a családok hónapról hónapra, évről évre előbbre jussanak. A történelmi tapasztalatok és a jelenlegi érdekünk is azt diktálja, hogy kimaradjunk a háborús konfliktusból, miközben kövessünk el mindent, hogy megálljt parancsoljunk az egymásnak feszülőknek. Az Orbán kormány jól mérte fel a helyzetet, jól érzékeli, hogy mi a magyar emberek érdeke. Eszerint is cselekszik: következetesen, kitartóan.

Tekintse meg kvízünket!