Nem áll rendelkezésünkre adat arról, hogy a vállán vízzel telt korsót tartó, kecses nőalak megmintázásához kit kért fel modellnek Baumann Béla szobrász és kőfaragómester, aki 1904-ben született Sopronban. Előbb az Iparművészeti Főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult szobrászatot, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond volt a mestere. Diplomája megszerzését követően hamarosan visszatért szülővárosába, ahol a jó nevű Hild cég üzemvezetője, majd tulajdonosa lett. 1931 nyarán feleségül vette Kampfmüller István vasúti felügyelő Mária nevű leányát, a házasságkötésről a Soproni Hírlap is beszámolt.

Baumann Béla gazdag életművet hagyott az utókorra, szerepelt tárlatokon, gipszfigurákat, szobrokat, emlékszobrokat, emlékműveket készített, de alkalmanként a soproni színház díszleteinek tervezésében és kivitelezésében is részt vett. Szerepet vállalt Sopron közéletében is, az Új Sopronvármegye tudósítása szerint 1943-ban az újonnan megválasztott Soproni Ipartestület tisztikarának egyik vezetője volt. „Baumann Béla szobrász- és kőfaragómester feltalálta azt az eljárást, amelynek segítségével a romházak törmelékanyagát cementtel és mésszel vegyítve, építési alapanyagnak lehet felhasználni. Az ,,Építőkő B” egyforma hullámú, hornyolt lemezű tégla, amelynek felrakásához semmiféle szaktudás sem kell, mert a súlya maga helyére illeszt minden darabot, habarcs nélküli falazásra alkalmas, és a falakat ugyanúgy fel lehet vele építeni, mint a födémet. Az új találmány nagyjelentőségű a mostani anyaghiány idején.” – írta a Szabadság című lap 1945 nyarán. Műhelyét 1949-ben államosították. Nyugdíjba vonulásáig a Soproni Tervezőirodánál dolgozott, 1984 januárjában halt meg Sopronban.