Nevezik ferences templomnak, bencés templomnak, magyar templomnak is, hivatalos egyházi neve pedig Nagyboldogasszony-templom. Egy legenda szerint, amikor a ferences szerzetesek letelepedtek Sopronban, templomot szerettek volna építeni, de nem volt ehhez elég pénzük. Ekkor egy legelésző kecske kinccsel teli ládát túrt ki a földből, amit a soproniak felajánlottak a szerzeteseknek. A szép mesének létezik egy másik változata is, mely szerint egy török sereg oly sebtében volt kénytelen Sopron alól elvonulni, hogy hadi pénztárát elásta a város alatt. „Két dulakodó kos mérgesen kapálva a földet, egyszerre csak felszínre hozta, nem csekély bámulatára a jámbor pásztoroknak, kik aztán a mai templom építésére fordították a talált kincset.” Ez leginkább ott sántít, hogy a templomot a 13. század második felében építették, amikor a török seregek még nem portyáztak Sopron környékén. Az elnevezés vélhetőleg a Geissel családhoz köthető: Geissel Henrik a város egyik leggazdagabb polgára volt. Gyilkossági ügybe keveredett, és Isten előtt úgy vezekelt, hogy vagyonát az egyháznak adományozta, melyből a 15. század elején felépítették a templom 47 méter magas tornyát, a kapu fölé pedig a Geissel család címerállatát, a kecskefigurát helyezték el. Dr. Thirring Gusztáv: Sopron és a magyar Alpok című útikalauzában az elnevezésre vonatkozólag még egy magyarázat olvasható: „…a francia iskola egyik növendékének terve szerint a 15. század vége felé a Szentgróti család valamely tagja restauráltatta, kinek állítólagos kecskés címere a torony ajtaja fölött és belül is több helyen alkalmazva van.”.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás