Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Karantén: a lehetőségek ideje?
Szakácsi János fiával, Lackóval önként vállalta a karantént – míg felesége dolgozik, addig a fiúk hasznosan töltik az időt, tanulnak, főznek, kertészkednek Fotó: Griechisch Tamás

Ujfaludi Anna: Fontos a napirend, legyen benne mozgás, levegőzés, tanulás, munka!

Karantén: a lehetőségek ideje?

| Benke Éva | Városi hírek

Az önkéntes karantén a bezártság érzetét keltheti, szorongáshoz vezethet, de rengeteg előnnyel is járhat: lassúbb élet, több idő a családra, több idő önmagunkra. A megváltozott körülmények között is lehet, sőt kell ápolni a szociális kapcsolatokat, igaz, másként, mint rendesen.

Hirtelen változott meg legtöbbünk élete a koronavírus-járvány következtében, az önkéntes karanténban a megszokott ritmusunk alakult át: a mozgásterünk és a másokkal való érintkezésünk szorult szűkebb korlátok közé. Van, aki bezártságként, van, aki lehetőségként éli meg ezt az időt. 

– A bezártság érzete megnöveli a depresszió és a szorongás előfordulásának valószínűségét, de fokozatok vannak, nem mindegy, hogy valaki egyedül vagy családban éli-e meg a karantént – mondta Ujfaludi Anna pszichológiai tanácsadó. – Fontos megjegyezni: teljesen normális, ha ebben a helyzetben valaki kellemetlen érzésekkel szembesül. Felerősödhetnek a krónikus betegségek tünetei, megnőhet az édesség- és az alkoholfogyasztás, de van megoldás: a hozzáállás megváltoztatása.

Ujfaludi Anna szerint a kapcsolatok nagyon fontosak, sokat segít most a facebook, az online órák, a telefon. – Ne gubózzunk be! – javasolta a szakember.  


– Ez a szituáció összehozza az embereket, hiszen mindnyájan ugyanabban a csónakban evezünk – folytatta Ujfaludi Anna. – Fontos a napirend, legyen benne mozgás, levegőzés, tanulás vagy munka, hobbi, kapcsolatok tartása; miért ne lehetne online beszélgetni vagy videópartit tartani? Hasznos konkrét feladatokat megfogalmazni: mit határoznék el erre az időre, például elvégezni egy online kurzust, rendbe tenni ezt vagy azt, dolgozni elhanyagolt projekteken. Remek alkalom arra, hogy elkezdjünk egy otthoni meditációgyakorlást. Fordítsuk örömtevékenységekre ezt az időt!

Ha valaki úgy érzi, kezd begubózni, forduljon mások felé, ha kell, erőszakkal vegye rá magát a másokkal való törődésre, kommunikációra! A szakember szerint érdemes minimalizálni a tévé előtt töltött időt, és ha van idős szomszédunk, ismerősünk, segítsünk neki! – Nagyon felemelő érzés ebben a helyzetben segíteni, nekünk is jólesik majd, ha bevásárolunk, vagy az ebédből viszünk át, ha naponta telefonon beszélgetünk idős rokonainkkal, de lehet videócsetelni is, gyerekeinket odaültetve, hiszen ez bearanyozza a napjukat.

– Mindannyiunkban fokozódik a feszültség – tette hozzá a pszichológus. – Érzékenyebbek vagyunk, de nemcsak mi, a párunk is. A bezártság teljesen normális folyománya egyfajta beszűkülés, ahhoz hasonló, mint amit szülés után a kismamák élnek meg. Hajlamos ilyenkor mindenki zsigerből reagálni, előjönnek a máskor rejtve maradó, akár gyerekkori beidegződések, melyeket, ha észreveszünk, tudatosítunk, el tudunk hagyni azáltal, hogy kívülről nézünk rájuk, ezáltal magunkra.

Ujfaludi Anna úgy látja, az összezártság miatt a családokban, kapcsolatokban kiéleződhetnek olyan dolgok is, melyek eddig a szőnyeg alatt voltak. – Két út van ilyenkor – mondta. – Az egyik, a jobb, hogy a nehézségek az összetartozást erősítik, az „egy csapat vagyunk” érzését, azt, hogy együtt ezt is megoldjuk. A másik sem kifejezetten rossz, de nehezebb: előfordul, hogy előjönnek olyan mély problémák, melyeket eddig nem tudtunk vagy nem akartunk észrevenni. A tartós összezártságban felnyílik a szemünk. Végső soron ez nem rossz, csak lehet, hogy fájdalmas felismerés. Az igazság az, hogy még egy teljesen jól funkcionáló pár esetében is nehéz lehet ez a helyzet, ember legyen a talpán, ahol nem lesz veszekedés pár hét után. Fontos, hogy el tudjunk szeparálódni! A napi egészségügyi séta megengedett, és ennek pozitív hatása nemcsak a testre terjed ki, a mentális egészségünket is segít megőrizni, ha naponta egy-két alkalommal kimegyünk az erdőbe, a szabadba. Az egy hamis idilli kép, hogy mindig mindent együtt kell csinálnunk a párunkkal. A napi levegőzést például tudatosan töltsük külön, teret, szabadságot hagyva egymásnak! – ajánlotta a szakember.

Előfordul, hogy egy bántalmazó kapcsolatban élő ember az összezártság idején még kiszolgáltatottabb lesz a bántalmazójának. – A segítő szervezetek, mint például a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) vagy a Patent Egyesület megerősített telefonos szolgálatot tart fenn. Aki ilyen helyzetben van, kérjen segítséget telefonon és amint lehet, személyesen is! Ígérje meg magának, hogy lépni, cselekedni fog! Nagyon fontos a konkrét tettek, lépések megfogalmazása. Ugyanennyire lényeges a környezet ébersége is: ha csak a legkisebb gyanú is felmerül bennünk, hogy egy ismerősünk, barátunk ilyen helyzetben van, kérdezzük meg, hívjuk fel, beszélgessünk vele, tanács és kritika nélkül hallgassuk meg! Gyakran nagyon nehéz a bántalmazásról beszélnie az áldozatnak. Figyeljünk egymásra, legyünk ott egymás számára! – tanácsolta a pszichológus.

A járvány és a karantén a gyerekekre is hatással van, átveszik, megérzik a felnőttek feszültségét, de sajátjuk is van. – A saját gyermekeimen és a baráti társaságunkban is észrevettem, hogy különösen az óvodás korú gyerekeket viseli meg ez a helyzet. Szomorúak, hiányolják a barátaikat, a megszokott napirendjüket. Fontos, hogy tudjon erről a szülő, hogy tudja, ez a gyerekeknek is ugyanannyira nehéz.

Ha látszólag ok nélküli dühkitörést vagy sírást tapasztalunk, tudjuk, mi állhat a háttérben. – Vérmérséklettől függ, melyik gyerek hogyan reagál, gyakran nem beszélnek arról, mit éreznek. Kérdezzük meg, mi bántja, beszélgessünk vele, segítsünk megfogalmazni az érzéseit! Nagyon jó, ha a jelen helyzet megbeszélése után pozitív jövőképet rajzolunk, azt tervezzük, milyen jó lesz, mit fogunk csinálni, ha ez az egész véget ér. 

Névjegy: Ujfaludi Anna pszichológiai tanácsadó, mindfulness specialista, négy gyermek édesanyja. Tanulmányait külföldön, az Australian College of Applied Psychology Intézetben, Sydneyben végezte, éveken át külföldön dolgozott, jelenleg gyermekvédelemmel foglalkozik, és soproni magánrendelésén segíti a hozzá fordulókat. Munkájában sokféle módszert alkalmaz, kedvence a mindfulness, amely meditációra és feladatokra támaszkodva, a tudatosságra és a gondolataink, érzéseink megfigyelésére és elfogadására tanít minket.

Gyakorlatok a mentális egészség fenntartásához

Negatív gondolatok elengedése

Figyeljük meg, mennyire vagyunk hajlamosak negatív gondolatokhoz ragaszkodni, azokon rugózni! Ezek vagy a múlthoz vagy a jövőhöz kötnek, az elengedésükhöz segíthet, ha a jelen pillanatban maradunk. Erre van egy jó vizualizációs gyakorlat: álljunk az ablakba, és kezdjük el figyelni az autókat! Én a házban vagyok, az elhaladó autók jelképezik a negatív gondolatokat. Ahogy az autók jönnek, áthaladnak a figyelmünk terén, majd eltűnnek, engedjük el a zavaró gondolatokat is azáltal, hogy egyszerűen nem figyelünk rájuk!

Érzéseink tudatosítása

Ha tudatosítom, mit érzek, attól már megnyugszom. A tudatosítás, megnevezés távolságot teremt az érzelmeim és köztem, lesz rálátásom, és akár el is tudom fogadni őket. Nincsenek jó vagy rossz, csak kellemes és kellemetlen érzések. Ha felbukkan egy kellemetlen érzés, elsőként megfigyelem a testemben, majd megoldást keresek rá. Elkülönítem, mi az, amit tudok, és mi az, amit nem tudok befolyásolni, amit nem tudok, az elengedem, amit tudok, azt hozom a figyelem középpontjába, hisz ezzel máris visszanyerem az irányítást az életem, a sorsom felett, nem maradok áldozat. Mindig a cselekvés oldaláról közelítsük meg az adott helyzetet: mit tehetek én, és azt tegyem is meg!

Kapcsolódó cikkek