Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Jövőnk érdekében

| Horváth Ferenc jegyzete | Városi hírek

„A megemlékezéseknek ma már nem az a célja, hogy felkorbácsolják az indulatokat, de újra és újra tanúsítani kell, hogy a magyarság egy és oszthatatlan, hogy mi békében szeretünk élni a szomszédainkkal, de megvédve – lehetőségeinkhez képest – a hozzájuk került magyarok jogait.”

A soproniak – immár hagyományosan – a Barátság parkban emlékeznek Trianonra. Pontosabban arra a békeszerződésnek nevezett diktátumra, amely katasztrófába sodorta országunkat, később pedig hozzájárult – nem felmentve a háborús bűnösöket – Európa újbóli lángba borításához. Hogy mit veszítettük, azt – remélem – minden magyar tudja, nem csupán azok, akik az új határainkon kívül rekedtek. A helyzet azóta is változatlan. Az országgyűlés 2010-ben iktatta törvénybe a nemzeti összetartozás napját, nemzeti emléknappá nyilvánítva június 4-ét. Az országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”. Mi, soproniak különösen érzékenyek vagyunk a Trianonnal kapcsolatos történésekre, hiszen minket is Ausztriához csatoltak volna a mesterségesen létrehozott Burgenland részeként. Végül Sopron magyar maradhatott a környező 8 településsel együtt, mert az olasz közvetítéssel kierőszakolt népszavazáson – amelyet Ágfalván fegyveres harcok előztek meg – majdnem kétszer annyian szavaztak Magyarországra, mint Ausztriára. A népszavazás kezdete, 1921. december 14-e ma már a soproni hűség napja. Szóval, van mire emlékeznünk ezen a tragikus évfordulón, például azokra a településekre, amelyeket elvettek tőlünk, és amelyeknek a nevét utcák őrzik városunkban, éppen azért, hogy soha ne feledjük: egykoron mindegyik Magyarország része volt.

Sajnos, napi tapasztalatom, hogy mégis akadozik az emlékezet, a fiataloknak meg nem tanítják meg, hogy azoknak a mai határainkon kívül került településeknek bizony volt és van magyar neve, legyenek akár néhány kilométerre tőlünk, vagy akár Székelyföldön vagy a Felvidéken. A megemlékezéseknek ma már nem az a célja, hogy felkorbácsolják az indulatokat, de újra és újra tanúsítani kell, hogy a magyarság egy és oszthatatlan, hogy mi békében szeretünk élni a szomszédainkkal, de megvédve – lehetőségeinkhez képest – a hozzájuk került magyarok jogait. Ezt szimbolizálja a nemzeti összetartozás napja. Azért (is) kell emlékeznünk, hogy – történjen is bármi a világban – az idő múlása ne rozsdásítsa el, hogy mi történt 99 évvel ezelőtt, de elsősorban azért, hogy felmérve, elemezve tanulságait, biztonságosabban építhessük jövőnket.

Kapcsolódó cikkek

Ünneplőben a város

Ünneplőben a város

2019. 12. 18. | Munkatársunktól

Közeledik karácsony, a kereszténység fontos ünnepe. Sopron utcái, terei már hetekkel ezelőtt ünneplőbe öltöztek, az adventi koszorún is hamarosan meggyújtják a negyedik gyertyát. A meghitt hangulat ilyenkor nemcsak az épületekbe, hanem az emberi lelkekbe is beköltözik.

 

A nyugalom éve

2019. 12. 18. | Horváth Ferenc jegyzete

„A karácsonyi ünnepkör a megbocsájtás és a megbékülés időszaka is. Ezekben a napokban emelkedjünk felül sérelmeinken, hagyjuk magunk mögött a békétlenséget, s ha sikerül, akkor óvjuk és őrizzük meg a következő évre is!”