– A japán üzleti kapcsolatunk egy prágai nemzetközi borvásárra nyúlik vissza, ahol megismerkedtem a tokiói borkereskedés egyik beszerzőjével, akinek felkeltette érdeklődését a kínálatunk – mesélte Molnár Tibor. – Ezután következett egy mintaküldés a teljes repertoárunkból a légiposta segítségével. A kóstolást követően a száraz zenitet és a Fizzi Miska fantázianévre hallgató gyöngyöző borunkat választották ki. A tételeket kamion szállítja az olasz vagy a francia tengerpartra, ahonnan hajó viszi tovább, és másfél–két hónap alatt érnek Japánba. Ez a kereskedés arról híres, hogy nem elég számukra, hogy a bor kiváló minőségű legyen, hanem fontos az is, hogy milyen környezetben, milyen humánerőforrással készül a nedű. 

Ennek jegyében tavaly egy háromfős delegáció érkezett Japánból Sopronba, ahol személyesen is feltérképezték, hogy milyen munka folyik a Vincellér borászatban. Alaposak voltak: jegyzeteltek, mindent rögzítettek kamerával, drónnal légi felvételeket készítettek a szőlőterületekről, sőt még kőzetmintákat is vettek. Ezután hívták meg egy japán promóciós útra Molnár Tibort és egy osztrák gazdát. Egy hétig szigorú időrendben folytak a bemutatók: Tokió, Oszaka, Nagoja és Fukuoka követte egymást, sinkanszennel, azaz gyorsvasúttal közlekedtek, amely az elképesztő 300 kilométer / óra sebességgel száguld a célja felé. A bemutató hetet egy kötetlenebb hét követte, amely kalandozásra adott lehetőséget.

– Számomra a legelső benyomás az volt, hogy elképesztően sokan vannak az utcákon, még sincs káosz, mert hihetetlenül fegyelmezettek, kulturáltak a japán emberek – idézte fel a történteket Molnár Tibor. – A többnyire nagyon magas épületeket is „helyspórolós” módon tervezték különböző parkolási trükkökkel kiegészítve. A gasztronómiai kalandozás sem maradhatott el. Többfajta szusibárban jártunk, és a nagy vágyam is teljesült, vagyis különböző termőhelyekről származó marhahúsokat szerettem volna megkóstolni. Egy kint élő ismerősöm segítségével találtunk olyan éttermet, ahol ez volt a specialitás. Parázson sültek a nagyon vékony szeletre vágott marhahúsok, amelyeket a vendég saját maga sütött meg neki tetsző módon.

A japán kapcsolat egyre virágzóbb, a kezdeti két bor mellett ma már bővült a paletta késői szüretelésű zenittel, kékfrankossal és egy zweigelt válogatással.