– Talán nem titok, hogy nyár elején ünnepli 75. születésnapját. Tekinthető ez a felkérés egyfajta ajándéknak szeretett zenekarától?

– Óriási öröm számomra ez a lehetőség, de Haydn műve is egy ajándék. A passió különös szerepet tölt be a zenekar életében, mert művészeinek előadásában a húsvéti időszakban 1898 óta minden évben felcsendült a zeneszerző kismartoni mauzóleumában. Zenekarunk „krónikásainak” – Gálos István és felesége, Merész Zsuzsi – köszönhetően azt is tudom, hogy a zenekari tagok akkor is kijártak Ausztriába, amikor ott szovjet megszállás volt. Városunkban pedig, amikor gyülekezési tilalom volt az 1956-os események miatt, a zeneiskola zárt ajtaja mögött játszották el ezt a remekművet. Szívügyem az április 19-i hangverseny.

– Nem csupán Haydn műve kötődik erősen a zenekar múltjához, hanem Dárdai Árpád tevékenysége is, ám már előtte is és közben is más irányú aktív zenei tevékenységet is végzett. Készített mindezzel kapcsolatban valaha, valamilyen számvetést?

– Igen. 2013-ban készítettem egy kis „összefoglalót”. A Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekarhoz kapcsolódó 33 évben 237 hangversenyt dirigáltam. Ehhez hozzáadódnak más városok vezetőkarnagyi és színházi működései, vendégként pedig 80 fellépést vezényeltem. Közben a Liszt Ferenc Pedagógus Énekkart is vezettem 22 évig. Összesítve, a számvetés körülbelül 500 hangverseny és 150 színházi előadás. Ezek persze csak puszta számok, mögöttük megannyi élmény, megannyi felejthetetlen pillanat.

– A mostani koncert is mutatja: a zene mind a mai napig meghatározó része mindennapjainak. Milyen más formában van ez még jelen életében?

– Hálás vagyok a Soproni Múzeum vezetőinek, hogy itt dolgozhatok mint adatrögzítő. A hivatalos megnevezés mögött egy csodaszép feladat bújik meg, Sopron kiemelkedő zeneszerzőjének, Kárpáti Sándornak a zenei hagyatékát leltározom, a kamaraműveit, a színpadi műveket, a dalait, a kórus- és zongoraműveket. Újraírom a kéziratokat, hogy legyenek azok nyomtatható, sokszorosítható kottaformában. Remélem, mindez nemcsak a kutatóknak lesz majd érdekes, hanem a mi közönségünknek is. Ennek a hagyatéknak a helyi kulturális értéke felbecsülhetetlen, de komoly helye van a magyar zenetörténetben is. Mindemellett a múzeum birtokában van a szimfonikus zenekar jogelődjének, az 1929-ben alapított Soproni Zeneegyesületnek az összes kottaanyaga, ezek feldolgozását is hamarosan elkezdem.

– Ezt a tudományos munkát az aktív zenélés is megfűszerezi…

– Erre az egyik lehetőséget a „Muzsikáló múzeum” elnevezésű rendezvénysorozat nyújtja, amelyhez a Lenck-villa Kamaraegyüttes is kapcsolódik. Ez nekem rendszeres szóló zongorázást és kamaramuzsikálást jelent. Ezek az alkalmak azt a fajta muzsikálást képviselik, amelyek méltó módon idézik a város és a villa nagy múltú zenei hagyományait, és amelyek számomra rendkívül inspirálóak. 

Tekintse meg kvízünket!