– Milyen érzésekkel sétált végig egykori alma matere falai között?

– Bármerre is sodor az élet a nagyvilágban, mindig hazajárok Sopronba és a szüleimhez Fertőrákosra, az egykori osztálytársakkal is igyekszem tartani a kapcsolatot. Különösen jó érzés, hogy most visszahívott szeretett középiskolám. Amióta idejártam, az épület átesett egy komoly felújításon, bár szerencsére megmaradt a régi patinája.

– Már akkor a diplomáciai pályára készült, amikor a gimnázium padjait koptatta?

– Nem tartoztam azok közé a diákok közé, akik középiskolásként céltudatosan készültek egy pályára. Leginkább azt tudtam, hogy mi nem szeretnék lenni, így kizártam a jogi és az orvosi pályát. Érdekeltek a nyelvek, a történelem, szerettem utazni, így választottam a nemzetközi kapcsolatok szakirányt, ahol a politika- és a diplomáciatörténet nagyon megtetszett. Sok tanárunk a külügyminisztériumból érkezett, nagyon megfogott a diplomaták kicsit misztikus munkája, így a szakirány meghatározásnál a szakdiplomácia területét választottam. Diplomázás után egy többlépcsős felvételi vizsga után a Külügyminisztériumban helyezkedhettem el.

– Ezt követően milyen állomásokon keresztül vezetett az út Ausztriába?

– Európai uniós szakpolitikai területen kezdtem, 2011-ben tagja voltam hazánk első EU-elnökségét koordináló központi csapatnak, ezt követően Rigában teljesítettem első külszolgálatomat, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban főosztályvezető voltam, és 2018-ban Torontóba neveztek ki főkonzulnak. Négy évig vezettem a főkonzulátust, aztán hazatértem, és a köztársasági elnöknél voltam külügyi igazgatóhelyettes, majd igazgató, ami után visszatérve a külügyminisztériumba ismét főkonzulnak neveztek ki, és az év elején foglaltam el az új állomáshelyem Innsbruckban.

– Mi a leginspirálóbb a munkájában?

– Talán pont a változás és változatosság. Lettországban megfogott az ország változatos történelme, Kanada közel került a szívemhez, nagyon jó kapcsolatot ápoltam az ott élő, nagyszámú magyar diaszpórával. Január elején foglaltam el az új pozíciómat Ausztriában, itt a kapcsolatépítés időszakát folytatom. A protokolláris és szakmai programok mellett pedig irányítani kell egy intézményt, a külképviselet mindennapi szabályos és rendezett működését. Édesapám, aki 30 éven át volt Fertőrákos polgármestere, mindenképpen egyfajta mintául szolgált számomra a közszolgálati, közigazgatási szerepvállalásomban.

Tekintse meg kvízünket!