A „lelki ráhangolódáson” túl egy sor olyan teendő van, melyek elvégzése biztosíthatja nemcsak a műtét legjobb kimenetelét, de a beavatkozást követő mielőbbi felépülést is – avat be a részletekbe dr. Szabados György, a Soproni Gyógyközpont Központi Aneszteziológiás és Intenzív Terápiás Osztályának osztályvezető főorvosa. – A sebészi előkészítés során a műtétet javasló orvos részletesen ismerteti a beteggel a tervezett beavatkozást, annak várható következményeit és lehetséges szövődményeit. Emellett a beteg felvilágosítást kap a műtét elmaradásából származó egészségkárosodás kockázatáról is.

A beteg beleegyezését követően, minden műtét előtt laborvizsgálatot végeznek. A leletek birtokában következik az altatóorvossal történő megbeszélés. Itt egy belgyógyászati jellegű vizsgálatot követően részletes kórtörténeti anamnézis felvétele történik, különös tekintettel a korábbi betegségekre és szedett gyógyszerekre. Utóbbiak között ugyanis van, amit a műtét előtt ki kell hagyni pár napig, vagy egy másik formára kell átváltani: erről a szakorvos minden esetben részletes felvilágosítást ad. Ilyenkor a beteg választ kap az altatással, érzéstelenítéssel kapcsolatos további kérdéseire is.

Amennyiben a páciens a betegsége következtében rossz állapotban van, fel kell őt táplálni, hogy a lehető legjobb állapotban végezzék el rajta az operációt, hiszen ezzel nagyobb esély nyílik a műtét utáni gyógyulásra. – A betegek jó része magán a műtéten szeretne túlesni, azonban fontosnak tartom elmondani, hogy a műtét csak a kezdő lépés a gyógyulás felé. Ezután a lábadozás időszaka kezdődik, melyben a betegeknek is aktívan részt kell venni, például a gyógytornásszal kooperálni, és betartani az előírásokat. Tehát nemcsak a műtéten kel túlesni, hanem az azt követő – sokszor nehézkesebb – lábadozási folyamaton is.