Hivatása a betegápolás
| Madarász Réka
Bár egy időre más irányba terelte az élet, Kiss Mariann végül is az egészségügyben talált önmagára. Azáltal, hogy másokon segít, ő maga is gyógyul. Húga hamarosan követte a példáját, így most már együtt teszik szebbé az idősek hétköznapjait.
Nem elég, hogy 12 órázik az Aranyhegyen lévő idősek házában, szakápolói gyakorlatot teljesít kórházi osztályokon, Kiss Mariann még egy 91 éves bácsi gondozását is magára vállalta.
– Annak ellenére, hogy már gyermekkoromban tartottam a nagypapám infúzióját, és tízévesen segédkeztem a nagymamám ápolásában, nem gondoltam volna, hogy valaha is az egészségügyben fogok dolgozni – mesélte a pozitív kisugárzású ifjú hölgy. – Egy évig ugyan egészségügyi szakközépiskolába jártam, de akkor még úgy éreztem, annyi elég is volt belőle.
A pörgős lány hét éve költözött Abádszalókról városunkba új életet kezdeni. Két évig földmunkát végzett Ausztriában, majd az Aranyhegyen lévő idősek házában helyezkedett el mosogatóként. Már akkor annyira megszerették az idősek, hogy bement a főnökéhez azzal a szándékkal, hogy mélyebb bepillantást nyerjen az ápolói szakma rejtelmeibe. Az ötlet remekül sült el.
– Nem én találtam meg a hivatásomat, hanem az talált meg engem – folytatta Mariann. – Ebben a tevékenységben végre ki tudok teljesedni. Minden egyes alkalommal feltölt, ha megköszönik, hogy vagyok, hogy itt vagyok, és elmondják, ezt most jól csináltam. Ha a magánéletem darabokra hullik, akkor is van mibe kapaszkodnom. Egy idős néni például minden egyes alkalommal, amikor hazautazom, imádkozik értem. És ez hihetetlenül felemelő érzés.
Mariann mostohatestvére, György Cintia egy évvel ezelőtt jött nővére után. Mivel Mariann anyukája és a 20 éves lány apukája jóval a születésük után házasodtak csak össze, ők ketten Sopronban ismerték meg egymást igazán.
– Sokáig úgy gondoltam, nem vagyok elég erős ahhoz, hogy betegekkel foglalkozzam, mégis belevágtam – egészíti ki nővére szavait Cinti. – Nem bántam meg, mert mindig is szívesen segítettem másoknak. Itt jöttünk rá Mariannal, hogy milyen sok hasonlóság van bennünk, például az őszinteség mindkettőnk számára kiemelkedően fontos érték. Egymás személyiségét fejlesztjük, de ez nem teher, hanem természetesen jön.
Ajánló: Kiss Mariannt egyetlen magánbetege ajánlotta „Hétköznapi hős” című rovatunkba. A 91 éves Varga Gyula bácsihoz a lány naponta kétszer jár, amikor pedig ő dolgozik, a húga helyettesíti. Mariannak rengeteget könyörgött az egyik felettese, hogy vállaljon házi betegápolást, de korábban nem lehetett rábeszélni. Amikor viszont Gyula bácsi feleségét, Klári nénit meglátta, tudta, hogy nincs más választása.
A Gold Apartmanház ápolási igazgatója, Horváth Ferenc csak megerősítette Gyula bácsi méltató szavait: – Kiss Mariannt úgy tudnám jellemezni, mint energikus, dinamikus személyiséget, aki magával ragadja lakóink figyelmét, s ezáltal visszaad valamit a fiatalkorukból. Számomra mindig csodálatos, ha egy fiatal eme nehéz, de szép hivatást választja életcéljának.