Vörös Viktória: Szerintem tűzoltónak lenni nagyon is hivatás! Az ezzel foglalkozók nem 8–16 óra között dolgoznak, hanem sokszor időt, pénzt, félelmet nem ismerve, magánéletet háttérbe szorítva mentenek másokat. A társadalom minden rétege kapcsolatban van velük, rájuk szorulhat. Mindenütt ott vannak, baleseteknél, káreseteknél, mindenki megszenvedné a hiányukat.

Nyul-Nagy Orsolya Hanga:  A legnemesebb hivatások egyike. Ezt a szakmát csak szívből lehet végezni, hiszen sokszor anyagilag nincsenek kellőképpen megbecsülve, pedig szinte naponta viszik vásárra a bőrüket, nem beszélve a lelki oldaláról... Értünk vannak és nem hezitálnak, ha cselekedni kell. Mi ez, ha nem hivatás?

Simon Dénes:  Mindenképpen hivatásnak tekintem! Sokszor tényleg veszélyes szituációkban kell nekik helytállni, tűzhöz és súlyos balesetekhez kivonulni. Azt hozzátenném, hogy hozzájuk hasonlóan áldozatos munkát végeznek az egészségügyben például az ápolók is. Ők, mindannyian a mi igazi, mindennapi hőseink.

Németh László:  Évekkel ezelőtt a szülőfalumban jómagam is tagja voltam az önkéntes tűzoltó egyesületnek, így azt gondolom, aki tűzoltónak áll, az nem szakmát, hanem hivatást választ. A kettő között pedig óriási a különbség, hiszen ez nem egy átlagos munka. A legfontosabb szempont az élet védelme. Ők sokszor olyan helyre mennek be, ahonnan a bajba jutottakat kell megmenteni.