– Mennyiben változott protokollszakértői munkája az elmúlt években, évtizedekben?

– A protokoll lényegét tekintve politikafüggetlen, pont azért, mert a jelzések, viselkedési normák megsértése vagy be nem tartása is jelentéssel bír. Sajnos egyre-másra látom, ahogy megsértik a szabályokat, például egy rosszul kirakott zászlórenddel vagy egy helytelen szalagátvágással, hogy egy-egy médiafellépést már ne is említsek. De nem adom fel, továbbra is „terjesztem a tant”.

– Napjaink viselkedéskultúrájának egyik meghatározó eleme a durvább hangnem, amely elsősorban az online térben jelenik meg. Milyen veszélyeket rejt mindez magában egy protokollszakértő szemszögéből nézve?

– Az eldurvult közbeszéd nagyon zavar, mert a nyelvünket gyalázza meg. A globalizáció miatt annyira kevés dolog maradt a miénk, a nyelvünket őrizni kellene. Ha valaki mondja, hogy „hú, ezt elb..m”– azonnal rákérdezek, hogy „elrontottad?”. Hadd hallja, hogy van a káromkodáson kívül számos árnyaltabb megfogalmazás! Az online térben magát alázza meg, aki név nélkül csak durván, alpárian odaír valamit. Biztos, hogy szóban nem merné kimondani, pláne nem a megszólított illető szemébe.

– A helyes viselkedéskultúra döntő lehet egy állásinterjú során. Milyen fontos szempontokat tanácsolna ezzel kapcsolatban az interjúra készülődőknek?

– A legfontosabb tanács: mielőtt belépne, húzza ki magát, emelje meg a fejét, mosolyogjon! Az állásinterjún soha nem alárendelt, hanem egyenrangú fél, mert viszi a tudását, nézzük, mit adnak érte. Majd ha felveszik, akkor lesz beosztott. Tehát ha netán lekezelően szólnak hozzá, ültében is egyenesedjen ki a dereka, emelje fel a fejét, és pici hallgatással reagáljon! Soha ne kezdje el a tegeződést a kérdezővel! Várja meg, amíg kérdezik, és ne eressze hosszú lére a mondandóját… sorolhatnám a tanácsaimat reggelig.

– A gyerekek nevelésében a minta a legmeghatározóbb. Mire érdemes figyelni szülőként, hogy a viselkedéskultúra terén jó mintát nyújtsunk gyermekeinknek?

– Egyszer felhívott egy hölgy, hogy hány éves korban kell elkezdeni nevelni a gyereket. Mondtam, hogy már késő. A szülő feladata nemcsak az, hogy anyagilag biztosítsa a gyerek létszükségleteit, hanem az, hogy tanácsaival, szigorával, kérésével, szeretetével készítse fel az életre. Attól, hogy „Köszönj, kisfiam, ha belépsz!” – még nem sérül a gyerek egyénisége, amire mostanság hivatkoznak. Ha csak felnő a gyerek, mint a vadgomba, nem fog tudni beilleszkedni a társadalomba, és örök vesztes marad.

– Mi a legszebb a hivatásában?

– A legszebb, hogy olyasmit tanítok, terjesztek, amiben szívem legmélyéből hiszek. Ezt az emberek érzik, és ha tízből már csak három jobban viselkedik, én már győztem.