Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Higgyünk a jövőben!
– Aki nem adja fel, aki hisz a jövőben, az ép lélekkel kerül ki a mostani élethelyzetünkből is – hangsúlyozta Bagdy Emőke.

Prof. dr. Bagdy Emőke: Használjuk megküzdési erőinket!

Higgyünk a jövőben!

| Köves Andrea | Városi hírek

Sokak számára nehéz, szorongató helyzetben telt el az elmúlt egy esztendő a koronavírus-járvány árnyékában. A szakember úgy látja: általános élmény a biztonságérzet megrendülése. Prof. dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.

– Sokan úgy vélik, hogy a lélekkel foglalkozó szakembereknek megsokszorozódik most a munkájuk. Professzorasszony is ezt tapasztalja?

– Mindegyikünket érintett a vírus, senki sem úszta meg ezt az időszakot kisebb-nagyobb lelki zökkenők nélkül. Ide tartoznak azok is, akik elvesztették a munkájukat, vagy jelentős gazdasági hanyatlás állt be az életükben, illetve azok is, akiket lelki megrázkódtatások értek. Különböző idegrendszeri és lelki működési rendszerrel rendelkezünk: van, akinek nagyobb a megküzdő képessége, van, akinek kisebb. Az elmúlt egy évben fázisspecifikus zavarokat különböztethetünk meg.

– Melyek ezek a fázisok?

– Az első a tavaly tavaszi időszakot jellemzi, amikor először néztünk szembe a pandémiával. Ezt tekinthetjük a pánik kollektív fázisának, amikor mindenki átélte a rémületet, a kétségbeejtő helyzetet. A nyár hozott egy kis enyhülést, aztán jött az újabb hullám, az általános bizonytalanság és a tehetetlenség érzése, ezek pedig a rossz stressz legfőbb ismérvei. Mindez károsan hat a szervi működésekre, kedélyállapotra is. A harmadik hullámnál pedig már a pandémiás fáradtság kifejezést használjuk: általánossá vált a kimerültség, a dekoncentráltság, a szorongásos állapot. Mindezek táplálkozási, alvási, pszichoszomatikus zavarokat is okoznak.

– Eddig a lehetséges negatív hatásokról beszélgettünk, van valamilyen pozitív üzenete a pandémiának?

– Igen, és jelen helyzetben ezek adják a reménysugarat. Ráeszméltünk arra, hogy az élet értékeit eddig nem jól rendeztük el. A munka és a magánélet harmóniája megbomlott, túlzottan nagy hangsúlyt kapott a munka. Felfigyelhettünk arra, hogy mennyire sérülékeny a családi rendszer, sokkal nagyobb energiát, odafigyelést kellene kapnia ennek az oldalnak, hogy megélhessük az élet teljességét.

– Melyik korosztály a legnagyobb „vesztese” a vírushelyzetnek?

– Egyértelműen a gyerekek, a kamaszok. A kis óvodásoknak nagyon fontos lenne a fejlődésükhöz, hogy a megfelelő gyerekközösség vegye körül őket, és a család nyugalmát élvezhessék. A kisiskolásoknak lényeges, hogy kivegyék részüket az iskolai társas életből, illetve nélkülözhetetlen számukra a sok-sok mozgásos játék. A kamaszoknál, ahol a nagy biológiai és lelki változások zajlanak, kiemelten fontos az egymást segítő, formáló kortársi közeg, a sok-sok számítógép előtt töltött óra számos szempontból káros. Az érettségiző korosztálytól pedig annyi, de annyi mindent elvett a vírushelyzet. Nem lesznek meg a saját élménynaptárjukban, ha majd visszaemlékeznek, a rituálék: a szalagavató, a szerenád, a ballagás. Sok olyan lelki zavarral találkoztunk kollégáimmal együtt mind a fiataloknál, mind a felnőtteknél, amely összefüggésben áll a Coviddal. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy építsük magunkat ebben a helyzetben is, használjuk a megküzdési erőinket! A nagy túlélők tapasztalatai: aki nem adja fel, aki hisz a jövőben, az ép lélekkel kerül ki a mostani élethelyzetünkből is.

Kapcsolódó cikkek