Mert valljuk be, van mit tenni annak érdekében, hogy a borvidéket ismét a legjobbak között említsék a borkedvelők és a szakértők. Az ország más borvidékeiről szinte naponta hallunk új és újabb híreket, innovatív ötleteket. Megkockáztatom azonban, hogy a soproni bor semmivel sem rosszabb, mint néhány jól menedzselt borvidéké. Sőt! Ezt az ellentétet persze már Sopronban is felismerték a szakemberek. Úgy látom, éppen az útkeresés időszakát éljük. Elkezdődött valami annak érdekében, hogy oda kerüljön a soproni bor, ahová való: azonos „polcra” a szekszárdi, az egri vagy éppen a villányi borokkal.

Sopronban és környékén óriási ismeretanyag és tapasztalat halmozódott fel a szőlőtermesztésben és a borkészítésben, amelyre építeni lehet, nem csupán a mindennapi munkában, hanem általában a borvidék megismertetésében is. Ez a szakemberek feladata, a gazdáké pedig, hogy hátrahagyva a középszerűséget a lehető legjobb minőséget érjék el évről évre.

A Soproni borvidék legnagyobb hátrányaként szokták említeni, hogy túl kicsi, s nem terem elég kereskedelmi mennyiség. Ez így van, de éppen ezt a hátrányt lehetne a minőséggel előnnyé változtatni. Ehhez persze más borkészítési filozófiára lenne szükség és türelemre, no és persze pénzre. Nem arról van szó, hogy Sopronban nincsenek kiváló borászok, minőségi tételek, kiemelkedő borok, de legyünk őszinték, sokan csak a mennyiséget nézik, a minőségre keveset adnak. Pedig az „átlagbornak” is jónak kell(ene) lennie, mert csak jó alapokból emelkedhetnek ki a csúcsborok.

Napjainkban a szakemberek egyetértenek abban, hogy a hazai fogyasztás a legfontosabb, az itthoni borszeretők kiszolgálása az elsődleges érdek. Ez különösen így van Sopronban a már említett okok miatt. A feladat tehát kettős: minőségi bort termelni, és vonzóvá tenni a borvidéket. Ez utóbbi egyik már bevált hagyományos eszköze a szüreti napok rendezvénysorozata, amelyen már újborokat is kóstolhatunk majd.