Szerintük ezek a lépések szükségesek ahhoz, hogy az emberek ne a növekvő jólétre, a biztonságra, a családok jövőjére szavazzanak, hanem a káoszra, az ország megosztására, az energiaárak növelésére, a határrendszer lebontására. Az ma már világosan látható, hogy hiába fogadkoztak, egységük csak álom maradt, a háttérben marják egymást. Szokták mondani, hogy a szélsőségek összeérnek. Ez így igaz az ellenzék esetében is. Gondoljuk csak el, hogy a szélsőségesen liberális DK együttműködik a Jobbikkal, amelynek sötét múltját a zsidózás és cigányozás fémjelezte, megtoldva még néhány neonáci megnyilvánulással! Az MSZP csak hánykolódik közöttük, éppúgy, mint a Momentum, amely már akkor elvesztette önazonosságát, mielőtt kiteljesedett volna. A többiek meg csak díszítő sorok ezen az „összefogáson”, amely abban a pillanatban összedől, mihelyt elvesztették a választásokat. Mert egy pillanatig se legyenek kétségeink, a mostani állapotok szerint a jelenlegi kormánykoalíció április 3-án is megőrzi az emberek bizalmát. Hogy miért? Nekünk, soproniaknak elég csak felidézni, hogy mennyi minden történt a városunkban a nagy, országos jelentőségű fejlesztésektől mondjuk, az utca- és járdafelújításokig, nem szólva arról, hogy szinte mindannyiunkat érintett valamelyik népjóléti vagy család- és adópolitikai intézkedés, hogy jobban, komfortosabban éljünk. Megváltozott a világunk, s ezt érzik, tudják az emberek is.

Az ellenzék persze abban reménykedik, hogy az ő „varázsszavaikra” egycsapásra megváltozik minden, s a polgárok a hazugságot igazságnak hiszik majd. A politika azonban nem ilyen egyszerű. Nem szavakkal lehet nyerni, nem kinyilatkoztatásokkal, már előre győzelmet hirdetve, hanem tettekkel. Gondoljuk csak át, hogy mit tettek, amikor kormányon voltak 2010 előtt, s mit ellenzékben! Milyen ellenzék az, amelyik úgy akar előbbre jutni, hogy hazugságokat terjeszt például a Covid-ellenes vakcinákról, hazugságvideókat készít, amelyik attól reméli a kormány bukását, hogy sokan halnak meg a fertőzés következményeiben? Milyen ellenzék az, amelyik lebontaná az ország önrendelkezését őrző határkerítést? Milyen ellenzék az, amelyik kétségbe vonja a szülők kizárólagos jogát kisgyermekeik szexuális nevelésében? A válaszokat kimondatlanul is tudjuk.

Úgy vélem, a fentiektől eltekintve is hiba csúszott az ellenzék terveibe. Az előválasztás ugyan formailag megvolt, de a végeredmény az ő számukra is katasztrofális. A második lépésre, az általuk kezdeményezett népszavazásra pedig – reményeik ellenére – április 3-án nem, csak a választások után kerülhet sor. Amennyiben így lesz, akkor – az ő logikájuk szerint – máris elbukták a választást. Szerintem ezt ők is tudják, de hát előre nem tehetik fel a kezüket. Azonban a Fidesz–KDNP sem nézelődhet nyugodtan, mert a választásokig még sok minden történhet a politikában. Volt már olyan, hogy hetek alatt fordultak meg trendek. És ami a legfontosabb: a választások nem a közösségi médiában, nem az internetes fórumokon, nem a televíziós nyilatkozatokban dőlnek el. A közvélemény-kutatások pedig csak jelzésértékűek. Vagyis különösen a kampány napjaiban nem lehet megspórolni a személyes munkát, elhanyagolni a kiépített kapcsolatokat, és ha szükséges, újakat teremteni. Az ellenzéknek pedig 50 nap önmagában nem lesz elégséges, hiszen nem tettek, tesznek semmi érdemlegeset, vagy csak olyant, ami az emberek ellenére való.

Ezért reménytelen most a helyzetük. Ezért bukják el a hármasugrást.