Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Halottainkra emlékezünk
Fotó: Soproni Téma-archívum

Halottainkra emlékezünk

| Köves Andrea | Városi hírek

November 1-je a mindenszentek, 2-a halottak napja. A két, egymást követő ünnepnap összemosódott a néphagyományban is.

Mindenszentekkor azokra a szentekre emlékeznek a keresztény hívek, akikről sokaságuk miatt a kalendárium külön, név szerint nem emlékezett meg. A halottak napja az elhunyt, üdvözült hívek emléknapja.  

– Általános szokás volt már eleinknél is, hogy halottak napjának előestéjén rendbe hozták a sírokat, virágokkal, koszorúkkal feldíszítették és gyertyákat, mécseseket gyújtottak – mesélte Csiszár Attila, a Soproni Múzeum néprajzos–múzeológusa. – Éppen ezért keveredhetett össze az emberek tudatában a két teljesen különböző ünnep, hiszen a sírok rendbehozatala már november elsején megkezdődött. Az egyház viszont számon tartotta, hogy november 1-je és 2-a elkülönüljön, erre bizonyíték az a kézirat, amelyet a kapuvári Szent Anna-plébánia irattárában őriznek. Az akkori plébános a két világháború között jegyzetelte fel ebbe az „ágendáskönyv”-be, hogy a pap mindig hirdesse ki a templomban, hogy mindenszentek napján a hívek ne menjenek fekete ruhában a misére, mert az örvendetes ünnep nem a gyászról szól.

A halottak napjához számos szokás kapcsolódott. A szakember néprajzi kutatásai során a Rábaközben talált olyan hagyományt, amely szerint a szegényeknek november 2-án ételadomány járt. Ilyenkor a kemencékbe eggyel több cipó került, amelyet aztán a családok a temető kapuja mellett várakozó nehezebb sorsú ismerőseiknek ajándékoztak. Sok helyen kötődtek különböző munkatilalmak a halottak napjához. Így Kapuvár környékén tilos volt a mosás, mert úgy tartották: a halottak ugyan láthatatlanul, de köztünk járnak ilyenkor, és nehogy összevizezzék a ruhájukat. A Dunántúlon több helyen határnap jellege is volt az ünnepnek, így ekkor választották meg a helyi bírót és a községi tisztviselőket. Egyes helyeken halottak napján este eggyel több terítéket raktak az asztalra a család elhunyt tagja számára. A sírokat eleink is virágokkal, elsősorban krizantémmal, koszorúkkal és mécsesekkel díszítették. Az a régi szokás még napjainkban is él, hogy az idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a hozzátartozók a temetőkeresztnél gyújtanak gyertyát.

Kapcsolódó cikkek