Ha ugat a kutya
| Elek Szilveszter
„Ez egyszerűen hihetetlen!” – így reagálok, valahányszor meglátom azt a posztot, amelyet az egyik soproni Facebook-oldalra írt szerzője. A felgyorsult világban rengeteg tartalom kúszik elém is az interneten, és sok minden felett csak úgy átsiklok. De ennél a posztnál mindig megállok, amikor feldobja nekem a Facebook.
- Sőt, többször rá is kerestem. Ez áll benne: a Csengery utcában, forgalmas helyen összeesett egy 70–80 éves hölgy, és senki sem állt meg, hogy segítsen neki, pedig az autókból bámulták az emberek. Szerencsére a történteket az internet népével tudató hölgy hívott mentőt az asszonyhoz, akit kórházba szállítottak. Elhiszem, hogy a leírtak megtörténtek, csupán képtelen vagyok tudomásul venni azokat.
- Nem vagyok szuperhős, nem viselek köpenyt, és óriási fényvetítőm sincs a panel tetején. Ugyanakkor vidéken nőttem fel, és egy valamit megtanultam: ha napnyugta után ugat a kutya, lehet, hogy baj van – és olyankor bizony a család férfi tagjainak ildomos sebtiben lámpát ragadniuk, aztán kimenniük az udvarra, hogy megnézzék, nem zaklatja-e a baromfit valamilyen ravasz ragadozó.
- Egészen kicsi korom óta részt vettem az ilyen akciókban. Bár sohasem volt nagy baj, mégis mindig kimentem, kérdés nélkül – hogy megvédjem a tyúkokat és kacsákat. Időközben az emberbe beleivódott, hogy aki bajban van, rászorul a segítségre, annak bizony azonnal segíteni kell, nincs mese, nincs apelláta. Így akkor is kinéztem a szobám ablakán, ha egy gyermek szaladt el előtte sikítva, ha pedig elesett egy bácsi a biciklivel, nem néztem a gúnyáját és a véralkoholszintjét, csak a vérző fejét, és azonnal mentőt hívtam neki.
- Ennek tükrében hihetetlen számomra, hogy sokszor hallani: valaki bajba került, de nem segítettek neki, rengetegen elmentek mellette félrenézve, és a többi… Ilyenkor persze sokan menekülnek a gondolatba: ez máshol volt, nem az én városomban. Csak éppen a posztban leírtak Sopronban, a mi szeretett városunkban történtek. Képzeljük csak el: elesünk egy forgalmas utcájában, és aligha akad olyan, aki akár csak egyetlen pillanatot szentelne számunkra a rohanó életéből, hogy segítsen nekünk! Ez a gondolat szörnyű!
- Az viszont szívmelengető, hogy az idős hölgynek akadt segítője. Reméljük, hogy ez a történet sokaknak felnyitja a szemét, és ezentúl ők is meghallják majd a kutya ugatását. Ugyanis a ravasz ragadozó, vagyis a veszély mindig ott leselkedik. Ne hagyjuk, hogy elragadja a „baromfit”!