Mint arról lapunkban korábban már beszámoltunk (Soproni Téma, Legjobb animációs film, 2019. május 8.), a soproni Richly Zsolt filmrendező alkotása, a Luther/ Isten tenyerén? című film kapta a legjobb animációs filmnek járó díjat az 5. Magyar Filmhéten. A rangos elismerés kapcsán kereste meg lapunk a filmest.

– Számomra is meglepetés volt a díj, így legalább nem izgultam a filmhéten – kezdte Richly Zsolt. – A Luther/ Isten tenyerén? igazi mai és modern alkotás. Mi, a film szerzői úgy képzeljük, hogy a Luther sorozatnak több, egymásra rakódó rétege van. A gyerekek a cselekményt figyelik, a nagyobbak iskolai tanulmányaikkal vetik össze a tartalmat, a hittantanárok akár a bibliai idézeteket is felfedezhetik Lackfi János kitűnő szövegében.

A filmrendező, grafikus művein – mint például a televízióban vetített A kockásfülű nyúl, Kíváncsi Fáncsi, illetve a diafilmeken megrajzolt meséken, mint például A kiskakas gyémánt félkrajcárja vagy a Lúdas Matyi történetei – generációk nőttek fel. Az alkotások mind a mai napig kedveltek, és elő is kerülnek a kisgyermekes családokban.

– Több meghatározó korszak volt az életemben, ráadásul akár egy időben is – folytatta ­Richly Zsolt. – Világosan meg kell fogalmazni a feladatot: régi mesterünk, Macskássy Gyula szavaival élve: „Kinek? Mit? Hogyan?”. Más az óvodásoknak készült sorozatok szerkezete, dramaturgiája, hossza, eszközei (A kockásfülű nyúl, Kormos István meséi, fabulák, Heltai Gáspár mesél), és más az egyéni ötletű, belső indíttatású feladat, például egy ballada (Molnár Anna, Kőműves Kelemen.) A műfaji sajátosság egyik szélső példája a Háry János daljátékra készült egészestés filmem. Természetesen ez így sok év távlatából látszik csak ilyen egyszerűnek. Amikor benne vagyunk a „gyártásban”, akkor elragadnak a napi gondok.

Richly Zsolt, ha tehetné, még több idő szeretne Sopronban tölteni. – A családi kapcsolódáson túl az utolsó esemény, amikor otthon jártam, az Sulyok Gabriella kiállítása volt. A megnyitóbeszédet én mondtam, mert Gabival valaha egy rajziskolába jártunk. Természetesen Sopronban... – zárta a rendező.