– Gratulálok a díjhoz! Vezérigazgató úr vasútforgalmi szakközépiskolában végzett, majd a Széchenyi István Műszaki Főiskolán megszerezte a vasútüzem-mérnöki diplomát is. Honnan ered a vasút iránti elköteleződése?

– Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a génjeimben hordozom a vasút szeretetét. Dédnagyapám az 1800-as évek második felében vasútépítéssel foglalkozott a bécs–fiumei vasútvonalon. Ekkor telepedett le Zalában, egy vasúti őrházban, ahol a később szintén vasutasként dolgozó nagyapám született kilenc testvérével együtt. Édesapám is egész életében a vasúton dolgozott, így számomra is teljesen természetes volt, hogy továbbvigyem a családi tradíciókat.

– A GYSEV tavaly 752 kilométer vasúti pálya üzemeltetését vette át a MÁV-csoporttól, ezzel tovább növekedtek a cég és ezzel együtt a vezérigazgató feladatai is. Mi az, ami inspirációt, motivációt ad nap mint nap ehhez a felelősségteljes munkához?

– Ahhoz, hogy legyen mindig, miből meríteni az esetleges nehézségek mellett is, sikerélményekre van szükség, amelyekbe bele lehet kapaszkodni, és amelyek az újabb és újabb célok felé vezetnek. Szerencsés vagyok, hogy a munkámban folyamatosan megélhetem ezeket a kisebb-nagyobb sikerélményeket, amelyekből aztán újabb energiákat lehet meríteni. Említette a feladataink bővülését, amely nagy elismerés cégünk számára. Az új szakaszok mellett új közszolgáltatási feladatokat kaptunk, és 1600 új dolgozó is érkezett hozzánk.

– Amikor a munkájáról beszél, mindig többes számot használ, ez azt sugallja számomra, hogy nagyon fontosnak tartja a csapatmunkát…

– Nagyon örülök, hogy részese lehetek a GYSEV életének, fejlődésének, de úgy tartom, én is csak egy „fogaskerék” vagyok a nagy, működő egészben. Hiszek abban a mondásban, hogy egy fecske nem csinál nyarat. A Civitas Fidelissima díj éppen ezért nem csaknekem szól, hanem nagyon sok munkatársam összehangolt, magas színvonalú tevékenységét ismeri el.

– Mennyire sikerült Sopronban gyökeret eresztenie, hiszen sokáig „csak” a munkavégzés miatt utazott a leghűségesebb városba?

– Hosszú ideig valóban munkavégzés miatt utaztam először Szombathelyre, majd 12 évig Sopronba, hiszen családommal együtt Zalaegerszegen éltünk. Sopron és környéke szerintem különös varázzsal bír, mindez az évek során olyan közel került a szívemhez, hogy most már Nagycenken lakunk. Nagyon jó a kapcsolatom a város önkormányzatával is, közösen tudunk együtt gondolkodni azokon a fejlesztési irányokon, amelyek jobbá, kényelmesebbé tehetik a soproniak életét. Ennek jegyében például nagyon várjuk az új InterCity-motorvonatainkat, amelyek gyártása már elkezdődött, várakozásaink szerint jövőre már forgalomba is állnak, terveink szerint először a soproniak tudnak majd ezekkel a modern járművekkel utazni. 

Tekintse meg kvízünket!