A vonal munkálatait a „Császári és Királyi Szabadalmazott Déli Állam-, Lombard–Velencei és Közép-Itáliai Vasút Társaság”, ismertebb nevén a Déli Vasút társaság végezte. 1864 tavaszán kezdődtek meg magának a vasútépítésnek a földmunkálatai. Érdekességként megemlítendő, hogy Vasvár után a vízválasztó hegy alatt eredetileg alagutat szándékoztak építeni, de végül az 1600 méter hosszúra tervezett alagút helyett átvágták a hegyet. Talán ma is ez a rész a vasútvonal legnehezebb szakasza, ahol a pálya ezer méterenként 13,4 métert emelkedik. 1865 augusztusában már álltak a távirdaoszlopok a vasúti töltés mellett, szeptember 8-án pedig Bécsből Sopronba érkezett kettő, egyenként 16 kocsiból álló vonat, amely az állomások és a pálya személyzetét hozta Ausztriából az új vasútvonalra. Alapos előkészületek után szeptember 20-án 9 óra 50 perckor elindult útjára az első vonat Sopronból Nagykanizsára. A feljegyzések szerint a Déli Vasút társaság 511-es számú gőzmozdonyának megengedett pályasebessége 65 kilométer/óra volt. A vasútvonal a kezdetektől fontos részévé vált a Bécset, illetve Pozsonyt és az Adriai-tenger kikötőit összekötő vasúti korridornak. Az építést megelőzően több nyomvonal is szóba jött, de végül is a mai készült el. Sopron város első vasútállomását, mai nevén a Déli pályaudvart 1847-ben építette a Sopron–Bécsújhelyi Vasút. 1876-ban a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút, a GYSEV másik állomást épített a városban, ez a mai Sopron nagyállomás, ahol az emléktábla is található.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás