1956. november 4-én Nagy Imre rádióbeszéde után Sopronban (is) a pánik lett az úr, a helytálló információk rémhírekkel keveredtek. Délelőtt a lakosság a tettek mezejére lépett: sokan (főleg nők és gyerekek) autóbuszokkal menekültek a határon túlra.

1956. november 3-tól megerősítették a határátkelők ellenőrzését, ennek ellenére az elkövetkező hónapokban Sopron és a Fertő térsége a magyar nép egyik fő menekülő útvonalává lépett elő. Sopron földrajzi elhelyezkedése nemcsak ezért volt fontos: határközelségünk lehetőséget adott arra is, hogy az országba érkező segélyellátmányokat átvegyük, és oda irányítsuk őket, ahol szükség volt rájuk.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intézőbizottsága november 12-én kiadott felhívásában közölte: a harcokat lezártnak tekinti, ám a forradalmi, intézményi átalakítást még nem.

Az elnyomók nem hagyták megtorlatlanul a lázadást... A forradalom leverését követően elkezdődtek a koncepciós perek hazánkban: több mint 200 halálos ítéletet hajtottak végre. A sopronkőhidai rabtemetőben földelték el Czifrik Lajost, Földes Gábort, Gulyás Lajost, Kiss Antalt, Tihanyi Árpádot, Török Istvánt, Weintrager Lászlót és Zsigmond Endrét, valamint Szigethy Attilát – aki a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökeként is szolgált. Ő nem várta meg a koncepciós perének végét, öngyilkos lett…

A sírokat 1989-ben feltárták, az áldozatokat hazaszállították szülőfalvaikba és -városaikba, ahol tisztességesen eltemették őket. Az egykori sírok helyén ma kopjafa és kőhalom emlékeztet a történtekre.

(Forrás: Bank Barbara – Tóth Imre: Az 1956-os forradalom Sopronban, Soproni Szemle, 2006., LX. évfolyam 3. szám)

November 4.: Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének gyásznapja 2013 óta. Ezen a napon vonultak be a szovjet csapatok Budapestre. November 4-én Magyarország lobogóját félárbócra engedik – a forradalom hőseire és áldozataira emlékezve.

Tekintse meg kvízünket!