– 2008-ban a kezdeményezésemre a városszépítőkkel, a vá­­rossal és a Tanulmányi Erdőgazdasággal összefogva felújítottuk a kápolnát, amit ökumenikus szertartás keretében újra fel is szenteltek – mondta Gereben Gábor építészmérnök, az építmény ötletgazdájának, Gereben Vilmos tanítónak a fia. – Mostanában úgy hallom, hogy ismét siralmasak az állapotok a kápolnában és a környékén.

Az elégedetlenség jogos, a Szűz Mária-kép helye üresen tátong, a kápolna közelében pedig eldobált sörösüvegek, szemét, kosz, és még egy szebb időket megélt pehelypaplan is színesíti a szomorú képet.

A kápolna építésének gondolata a 30-as évekre nyúlik vissza. Ekkor Sopronban is tombolt a gazdasági világválság, sokan vetettek véget életüknek a bánfalvi kőfejtő tetejéről. Az épí­­tők azt gondolták, hogyha egy kis kápolna lenne a magaslat tetején, akkor az talán visszafordítaná a halálba igyekvőket, vagy legalább ott elmondhatnák az utolsó imájukat. Pontosan 80 évvel ezelőtt Gereben Vilmos tanító, a 382. számú Szent Imre Cserkészcsapat vezetője és cserkésztársa, Gallus László építészmérnök elkezdte a tervezgetést. A látványtervet képeslapra nyomták és trafikokban, papír- és könyvkereskedésekben árulni kezdték, a cserkészek pedig felkeresték a tehetősebb polgárokat, hogy adakozzanak a kápolna felépítésére.

– Szép lassan gyűlni kezdett a pénz, emlékszem, még éttermi számolócédula-tömböket is nyomtattak, ezeket én hordtam szét kerékpárral – mesélte Gereben Gábor.

A kápolnát Radits József építette meg, a falnyílásban pedig Mihalovics János tanító Szűz Má­­­­ria-képe kapott helyet. A ká­­polna tetején lévő hat méter ma­­gas acélkeresztet a GYSEV cserkészei, a Gangl-testvérek, va­­­lamint Varjú József és Agg Pál készítették.

A Cserkészkápolna közelében áll egy kis fakereszt, rajta a felirat: „Szabadnak születtem…”. Talán akire emlékezik, ő volt az utolsó, aki mélybe vetette magát a kőfejtőről…