Sopron zöld város. Elég csak egy szempillantást vetni a vá­­ros és környékének domborzati térképére, vagy megcsodálni néhány légi felvételt, és szemernyi kétségünk sem marad, hogy egy gyönyörű zöld koszorú fonja körbe a várost és lakóit. Ez az a természeti környezet, az Alpok nyúlványaival és a Fertő tájjal, amit megörököltünk. Amire külön büszkék lehetünk, hogy ezt az örökséget óvjuk, ahol lehet, visszaállítjuk az eredeti állapotokat (lásd Fertő– Hanság Nemzeti Park), és úgy állítjuk szolgálatunkba, hogy megőrizzük értékeit.

Tudjuk, a kör­­nyezet még akkor is befolyásolja az emberek gondolkodásmódját, cselekedeteit, ha nem akarják. A sop­­­roniak azonban tudatosan vallják: zölden könnyebb! Könnyebb, elviselhetőbb, szebb és egészségesebb az életük egy tiszta, virágos, szépen parkosított városban. Ez egy fontos polgári erény is, amelynek gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza városunkban. A fő feladat napjainkban természetesen az önkormányzatra hárul. Egyáltalán nem mindegy, hogy példát mutatnak ezen a területen is, vagy csak hagyják, hogy menjenek a dolgok maguktól.

Nos, aki nyitott szemmel jár a városban, az igazolhatja: nemcsak beszélnek a virágos és zöld Sopronról, tesznek is érte. Ma már csak rossz emlék, hogy voltak idők, amikor például a körforgalmaink szinte sikítottak értő kertészkezek után, vagy amikor méteresre is megnőtt egy-egy kevésbé központi helyen lévő parkban a fű és a gaz. Sopron napjaikban virágosabb és zöldebb, mint valaha is volt.

Ehhez persze nem elég csak a városvezetői akarat (és a szakértelmen túl sok-sok pénz), szükség van a Horváth Sanyi bácsi által fáradhatatlanul szervezett Virágos Sopronért mozgalomra, a szép kertek versenyére, a sze­­metet szedő háziasszonyok csoportjára, a környéket kigazoló és virágot ültető Mariska nénikre, János bácsikra, az illegális szemetelők elleni fellépőkre, a kertjüket, erkélyüket, teraszukat virágosítókra.

Csak így együtt, összefogva lehetünk eredményesek, és tehetjük Sopront évről évre még szebbé. Ilyen környezetben lehet és érdemes is élni, kicsikét talán elfeledve mindennapi otthoni gondjainkat.