Egy tanítási nap délutánján találkoztunk Gréti néni osztályának a termében, ahova Mónika nem egyedül érkezett: kisfiával, Matyival, akit szintén „a világ legjobb tanító nénije” vezet be a betűk és számok birodalmába.

– Jól láthatóan nagyon meghitt a viszony kettőjük között. Első találkozásuk óta több évtized is eltelt…

– Nagyon mély és szeretetteljes emlékeket őrzök arról az időszakról. Máig emlékszem, hogy micsoda megnyugvást nyújtott Gréti néni mosolya, kedves szavai, amikor kis elsősként félve átléptem az iskola kapuját. Annyira sok szeretet kaptunk tőle, ami mind a mai napig meghatározó számomra, a pályaválasztásomban is befolyásolt. A sors érdekessége, hogy pályakezdőként én taníthattam Gréti néni kislányát: Juditkát, később elvégeztem az ELTE-n a német szakot, és felsőben is taníthattam, sőt osztályfőnöke is voltam. Most pedig a kisfiam tanulhat nagy örömömre Gréti néninél.

– Gréti néni! Melyek azok az értékek, amelyek vezérlik a tanítás során?

– Mindig azt szoktam mondani, hogy le kell hajolni a gyerekekhez, hogy fel tudjuk őket emelni. Ekkor tudunk együtt szárnyalni velük, az akadályokat közösen leküzdeni. Amikor elsősként megérkezik egy kisgyerek, a szülők nagyon féltik, a legdrágább kincsüket bízzák ránk. Ha szeretettel, odafigyeléssel fordulunk egy gyerek felé, figyelembe vesszük, hogy minden gyerek más és más, akkor előbb-utóbb megtalálhatjuk a hozzájuk vezető utat. Nagyon fontosnak tartom a kölcsönös tiszteletet egymás felé. Hosszú évek óta nálam a hétfői napok egy kis beszélgetőkörrel indulnak, ahol akinek van kedve, mesélhet mindarról, ami vele történt. Mint egy virág nyílnak meg előbb-utóbb a gyerekek.

– Kíváncsi lennék, Mónika, hogy mindezekből az értékekből melyeket sikerült átmenteni saját pályafutása során?

– Csodálatos példát kaptam tőle: megtanultam, mennyire fontos, hogy a közösségben egymásra figyeljünk, mind erkölcsileg, mind módszertanilag a legjobb nevelést kaptam Gréti nénitől. Élvezetesek, játékosak voltak az órái. Ennyi idős fejjel nem arra emlékszem az iskolából, hogy tanulnunk kellett, hanem sok-sok meghatározó, kedves emlék jut eszembe. Örömmel látom, hogy mint nálunk egykoron, a másodikos kisfiam osztályának is mennyi élménydús programot szervez Gréti néni.

– Látom bepárosodott Gréti néni szeme…

– Igazi ajándék számomra Mónika szavait hallgatni. Négy évtizede minden reggel örömmel lépek be az iskola kapuján, várom a gyerekekkel való találkozást. Ha egy mondatba kellene összefoglalnom a szeretett pályám legfőbb ajándékát: „Sokat adok a gyerekeknek, de sokszorosát kapom vissza tőlük.”. A legcsodálatosabb pálya a miénk.