Miközben a világ nagyobbik fele üdvözölte mint egy lehetséges tűzszünet és békekötés előtti utolsó nagy találkozást, addig magukat felelősnek hívő uniós vezetők és képviselők, kiegészítve magyar szócsöveikkel, mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a világtörténelmi találkozót. Az egy más kérdés, hogy csak kukorékoltak, mert rikácsolásaikat nem hallják meg, s lesz békecsúcs Budapesten, legalábbis erről beszélnek Washingtonban és Moszkvában is.

Magyarország az orosz–ukrán háború kitörésének pillanatában már a békekötésről beszélt, miközben az unió hónapról hónapra egyre jobban beleélte magát a háborúba, odalökve az ukrán fiatalokat a húsdarálóba. Ahogy növekedett a háborús uszítás, úgy gyarapodtak a Magyarországot ért bírálatok. Én most sem értem, hogy kinek jó az, ha emberek százezrei, milliói halnak meg, ha ipari létesítmények mennek tönkre, ha városrészek, falvak pusztulnak el. Csak azért, mert az unió egy élőfalat húzna Oroszország és saját határai közé? Az ukránok élete nem számít, csak húzzuk el a háborút, hogy aztán amikor így vagy úgy befejeződik, óriási hasznot lehessen húzni az ukrán újjáépítésből.

A budapesti tervezett csúcsot már hasonlították Trianonhoz, az 1938-as müncheni paktumhoz, és még ki tudja, milyen párhuzamot vontak a háborús dögkeselyűk. Közben Orbán Viktort mindennek elmondták, nemhogy megköszönték volna, hogy életben tartotta a megegyezés lehetőségét a háborús felek között.

Az unió és Ukrajna, no, meg persze hazai követőik egy balliberális diktatúra kiépítésén dolgoznak, szemben a magyar kormánnyal, amely a klasszikus polgári demokráciát építi, minden fontos ügyben kikérve az emberek véleményét. Igen, ilyen a béke kérdése is, amely nemcsak a mi generációnkat érinti, hanem gyermekeink és unokáink életét is meghatározhatja.

Ebből a szempontból nézve teljesen mindegy, hogy hol írják alá a békeszerződést (remélem, lesz ilyen), mert Magyarország már eddig is nyert. A következetes békepolitika képviselete tiszteletet váltott ki a világ nagyhatalmi vezetői köréből. Nem véletlen tehát, hogy Budapestet jelölték a tárgyalás helyszínéül. Ehhez képest elhanyagolható az uniós vezetők véleménye, amely a sértődöttség és az irigység ötvözete, egy kis (nagy) bosszúvágytól vezérelve, megfűszerezve egy nagy adag magyarsággyűlölettel.

Nos, van egy rossz, nagyon rossz hírem a háborús ragadozóknak. Ez a háború is véget ér egyszer (remélem, minél előbb), s Magyarországot és annak miniszterelnökét úgy jegyzi majd az utókor, hogy kiemelkedő szerepet vállaltunk, vállalt egy jobb világ megteremtésében.

Nem véletlen, hogy XIV. Leo pápa is támogatja a magyar miniszterelnök béketörekvéseit. Ez a kérdés is szerepel november 7-én a Trump–Orbán találkozón.

Tekintse meg kvízünket!